Hétfőn délután 2 órakor a mátyásföldi röpülőtéren egy csapatra való magyar, osztrák és francia pilóta sereglett össze arra az értesítésre, hogy egy érkező röpülőgép berregése hallatszik. Néhány pillanat múlva már a repülőtér közepén, mintegy 800 méter magasságban megjelent a francia-román légi-forgalmi részvénytársaság egyik Henry Potes-rendszerű 375 lóerős nehéz utasgépje. A társaság egyik igazgatója néhány pillanat múlva magából kikelve elkiáltotta magát: „Hogy lehet ilyet csinálni forgalomban!" Mindannyian figyelmesek lettek és most már nem csak a pilóták, hanem a konstruktőrök és a szerelők is kirohantak a hangárból arra a hírre, hogy látványosság készül.
A gép pilótája tudta, hogy híres francia és osztrák kollégák vannak a röpülőtéren és huszáros virtuskodással akart ízelítőt adni a maga tudományából. „Lopot csinál", kiáltottak innen is, onnan is. És valóban, néhány keringés után a gép vagy kétszer átfordult, de azután abnormális állapotba került. A következő másodpercekben a kerekre tágult szemek már rémülten ügyelték a gép útját. Többszáz méter magasságban kétségbeesett élet-halálharcba kezdett a pilóta a gépével. A bukfenc sikerült, de a röpülőgép „dugóhúzóba" került, saját tengelye körül forgott és nem tudta visszanyerni normális helyzetét.
Öt-hatszáz méter magasságban a gép fél oldalra dőlt és irtózatos sebességgel levágódott a földre.
Egy osztrák konstruktőr rohant legelsőnek a lezuhant röpülőgéphez, amely ronccsá tört. A 14 méter hosszú, büszke, karcsú, alumínium-színű gépmadár tönkre zúzott szárnyakkal, tört derékkal, agyonlapított motorral hevert a mezőn. Az ülésből egy pillanatra fölemelkedett a pilóta, jobb kezével a fejéhez kapott, de visszahanyatlott az ülésbe és amikor ruháját kezdték gombolgatni, már halott volt. A társaság bordószínű személyszállító autóbusza azonnal a váróterembe szállította, orvost kerítettek, de már minden hiábavaló volt.
A szerencsétlenség egyedül a virtuskodó pilóta miatt történt.
Gergye József, a 34 éve pilóta, huszárkapitány volt 1923 óta állott a. francia-román társaság szolgálatában, mint pilóta és mindig vakmerő stiklijeiről volt híres. Tagadhatatlan bátor ember volt, 1924 nyarának utolsó hónapjában Csepel fölött, amikor ugyancsak egy utasszállítógépet vezetett, motorját defekt érte, de ő lángba borult biplánt csodálatos hidegvérrel tovább vezette és egy nagyszerűen keresztülvitt siklórepüléssel földet ért és az égő gépről életének kockáztatásával kimentette az utast is.
Hétfőn reggel a Margitszigeten vendég-szereplő három francia teniszbajnokot szállította Bécsbe, visszafelé selymeket, kalapokat, finom süteményeket és művirágokat hozott. Tudta, hogy a röpülőtéren idegen pilóták is vannak és ezért elhatározta, hogy megismétli azt a bravúrját, ami Párisban egyszer már sikerült neki, amikor loping-ot csinált nehéz utasgéppel. azonban nem vette számításba azt, hogy mivel a röpülőgép megterhelése aránylag nagyon csekély volt, az utasfülkébe Bécsben homokzsákokat helyeztek el, amelyek abban a pillanatban, amikor a gép a levegőben bukfencet vetett, egy oldalra zuhantak, a gépet abnormális állapotba hozták és hiába volt a huszárkapitány minden hidegvére, menthetetlen pusztulását okozta a fölösleges bravúr.
Népszava 1925. május 12.