- Az, hogy az ön hatáskörébe került a tavaszi és az őszi művészeti fesztivál is, jelent-e a nyári programokban változást, esetleg a fesztiválok stílusának egységesítését?
- Ez esetben először azt szeretném tisztázni, hogy két külön társaságról beszélünk, az egyik a Fesztivál és Turisztikai Központ, melyben benne volt a tavaszi és az őszi fesztivál szervezése eddig is, a másik pedig a Szabad Tér Színház Nonprofit kft., aminek a nyári fesztivál szervezése, és a hozzátartozó nyári színházak a Margitszigeti és a Városmajori , a víztorony és egyéb épületek üzemeltetése is a feladata. A közös ezekben a rendezvényekben az én személyem, és a város kulturális életéről alkotott kép. A marketing és a kommunikáció is könnyebb azonos szemlélet alapján. A programokban azonban nem hasonlóságra törekszünk, hanem igényességre és minél szélesebb választékra. Budapest négy évszakának megfelelő kulturális és turisztikai kínálatára. Ilyen szempontból biztos, hogy előnyt jelent, hogy ezeknek a programoknak a szervezése egy kézben van.
- Sikerül megértetni a döntéshozókkal, hogy a kultúra nem csak viszi a pénzt, hanem éppen a turisztikán, a vendéglátáson keresztül, hozhatja is?
- Természetesen jönnek a turisták a város megismeréséért is Budapestre, de ma már elsősorban a kulturális tartalom miatt érkeznek. Budapest nem szezonváros, mint egy fürdőváros, hanem egy főváros, aminek egész évben kell vonzó tartalmakat szolgáltatnia ahhoz, hogy érdemes legyen úti célként kijelölni.
-Nincsenek kihasználatlan területek a városban? A Budai Vár például este eléggé kihalt, naponta lehetnének például orgonakoncertek, tele lehetne jazz kocsmákkal, és akár a múzeumok is nyitva tarthatnának nyáron este tízig.
- A Budai Vár elsősorban a turisták nappali úti céljaként van jelen. Az esti órákban a kellemes, hangulatos éttermek, teraszok várják a vendégeket. Az viszont tény, hogy ezek nem telnek meg, ha a környéken nincs elég rendszeres és szervezett program, turisztikai forgalom. Kifejezetten az a célunk, hogy megfelelő kulturális tartalmakat adjunk Budapestnek.
- Londonban például a kőszínházak jelentős része is játszik nyáron. Nálunk pedig még a Zeneakadémia, a Művészetek Palotája, az Operaház is bezár.
- Az angol nyelvű színházak vonzerőt jelentenek a külföldieknek, a magyar nyelvűek nem feltétlenül.
- Lehetne angolul feliratozni a produkciókat, ahogy ez zenés előadásoknál már szokás.
- Erről lehet beszélni, de minden intézmény önmaga tudja eldönteni, hogy a tizenkét hónapból mennyit játszik. Ez szakszervezeti kérdés is, hiszen ezek az intézmények ünnepnapokon is működnek, kérdés, hogyan tudják kiadni a dolgozóknak a szabadságukat.
- BudaFest címmel nyáron az Operaházban is szervezett fesztivált. Ez is szakszervezeti okok miatt nincs már?
- Tizenkilenc évig működött a BudaFest nevű, Nyári Opera- és Balett Fesztivál. Többek között a műszakkal nehéz volt megállapodni. Másrészt, miután a Szabad Tér Színház vezetője lettem, inkább arra koncentráltam, hogy a Margitszigeten legyen egy nemzetközi jelentőségű szabadtéri színpad, aminek kiemelt fontosságú kommunikációs üzenete, és turisztikai értelemben emblematikus szerepe van. Ennek kihatásai pedig hosszútávra jelenthetnek előnyöket az ország számára.
- Nem hiányzik a Budai Parkszínpad, ami kétezer nézőt tudott befogadni? Vagy nem hiányzik játszóhelyként a Hilton udvara, ahol olyan produkciók mentek, amelyek kamaraszínházba valók? Hiszen most a Margitszigeten egy háromezer személyes, a Városmajorban pedig ezerszemélyes játszóhelyük van. Így bizonyos dolgoknak nyáron, Budapesten nincs helyük.
- Igen, azt gondolom, hogy elérkezett oda a nyári fesztivál, hogy szükség lenne a Budai Parkszínpadra. A Margitsziget a komolyabb, nagy kiállítású operák, musicalek, koncertek helye. Ott, jelenleg kap helyet, de a profiltisztítás miatt esetleg csökkenthető lenne, a könnyedebb műfaj jelenléte. A Városmajor pedig elsősorban a prózai színház és a zenés színház helye. Ha még inkább karakterizálódnának a színpadok, akkor a Budai Parkszínpad, vagy akár egy másik színpad, a könnyűzenének, a popnak, a jazznek lehetne a helyszíne, a Hilton udvar pedig a kamara előadásoké, kamaraoperáké, melyet szintén éveken keresztül vittem.
- A Budai Parkszínpad kihasználatlanul rohad?
- Ha jól láttam, nyáron fröccsterasz jellegű vendéglátás folyik ott. Már nem a Szabad Tér Színházhoz tartozik a Budai Parkszínpad, jelenleg a bérlőről és az üzemeltetőről keveset tudok.
- De, ha helyrehoznák, szívesen visszavenné?
- Nem zárkóznék el előle, elképzelhető, hogy meg tudnánk programokkal tölteni. Bár részben a bezárása annak is tudható, hogy a környék lakói kifejezetten ellenezték a több ezer decibeles koncerteket.
- Miket ajánl különösen a mostani szezonból?
- Néhány évforduló köré igyekeztünk építeni az idei nyári fesztivált. A Goldmark, a Carl Orff évfordulóhoz, vagy akár Edith Piaf születésének százéves évfordulójához kapcsolódóan lesznek előadások. A Sába királynője operabemutató, első alkalom, hogy együtt élvezhető a Catulli és Carmina Burana, a Dohnányi zenekar és a Szegedi Kortárs balett közreműködésével. A Dante jubileum kapcsán a Nemzeti Filharmonikusok Liszt Dante szimfóniáját szólaltatja meg, Kocsis Zoltán vezényletével. A Tosca előadásába világsztárok Uria Monzon és Giancarlo Monsalve érkeznek. Két különlegessége is van az idei évadnak. Lesz este tíz órakor kezdődő éjszakai revüszínház, OOH La La címmel csak felnőtteknek. És lesz még egy éjszakai előadásunk, amihez az abszolút sötétségre van szükségünk, egy Marco Poló kalandjairól szóló látvány - tánc-show. A belső-mongóliai Hohhot Művészeti Társulat vendégjátéka, fantasztikus képi világot varázsol elénk. Az Egyesült Államokban 130 ezren látták a produkciót, mely csak a Margitszigeten látható.
- A Városmajorban mi különösen érdekes?
- Zilahy Lajos Halálos tavasz című könyvének színpadi adaptációjával kezdünk ott. Hídvégi Nóra rendezi. Lengyel Tamás, Ullmann Mónika, Györgyi Anna, Szabó Vera, Miklós Marcellel a főbb szerepekben. Nagyon sikeres és a szakmában is népszerű a vidéki színházak új bemutatóiból válogató Városmajori Színházi Szemle című sorozatunk. Idén is sikerült egy igen nívós szemlét összehoznunk. Ennek szeptemberben van a díjátadása, amikor mi zárunk, és a kőszínházak nyitnak, tehát emblematikusnak is tekinthető, hogy ezzel az eseménnyel visszaadjuk nekik a stafétabotot.