A miniszterelnök azt mondja, polgári Magyarországot akar felépíteni a következő három évben. Mi is ezt akarnánk, és teljes erőből támogatjuk az ő akaratát. Vannak ugyan kétségeink az idő rövidségét illetően, de hát félre a szájtátisággal, meglehet, ha valaki elég gyorsan nyírja a füvet, és nekibuzdulásban a kormányfő nem szenved hiányt, néhány év alatt behozhat akár kétszáz év hátrányt is. Nyírjuk tehát a füvet fürge vezényszóra, elűzzük homlokunk sötét felhőit, hogy ez azért talán nem csak akarat kérdése, polgár is kellene hozzá, nem csak mameluk.
Akadékoskodás helyett inkább örvendezünk, hogy Orbán Viktor ismét felfedezte magának a 25 éve közösen megálmodott álmot, ami a nyolcéves baloldali ellenforradalomban, az Orbán-Torgyán Polgár Kormány bukásával már majdnem feledésbe merült. Nem beszélve a 2010-es fülkeforradalomból mára alkotmányos forradalomként újjászülető romeltakarítás hátráltató hatásairól, bár mi inkább láttunk alkotmányos államcsínyt, de hátha tévedtünk. Mint G. Fodor Gábor, aki egy bódult pillanatában kikotyogta, szó sincs itt a polgári Magyarország politikai realitásáról, politikai termék volt az, még csak nem is álom. A Századvég okoskodó fideszes bennfentese egy nyaklevessel gazdagodott, mi pedig álmodhatjuk tovább a megálmodott álmot.
Sejthettük volna már korábban is, hogy Locke a XVII. században tévedett, amikor azt írta, az általános jogok az élet, a szabadság és a tulajon összefüggésében fogalmazhatók meg, mert ez itt és ma csak a kiválasztott elitre igaz. Sejthettük volna, hogy Montesquieu is tévúton járt, amikor úgy gondolta, a törvényhozó, a bírói és a végrehajtó hatalom elkülönítése a polgári jogok és a szabadság záloga, egyensúlyuk biztosítja, hogy a kormányzás harmonikus és tartósan megbízható legyen.
És mekkorát tévedtünk mi is, amikor úgy gondoltuk, a polgári Magyarország kormányfői álmához csupán egy aprócska jelzőt kellene illeszteni. Hogy: nyugatias. Merthogy ez a jelző a polgári berendezkedést illetően a világon mindenütt érthetetlen volna. A polgári berendezkedésben benne foglaltatik a nyugat. Már-már elsiklottunk egy igazi hungarikum mellett, amelyen a kormányfő annyi álmatlan éjszakát gyötrődött. Hogy a világ beláthassa: a felvilágosodás mekkorát hazudott, amikor például a kereszténységet el akarta takarítani a polgári világból. Na nem a szereteten és testvériségen alapuló etikát, hanem természetfeletti vonatkozásait, teológiáját és az egyházi szervezetet, ami annyira hiányzik a mi kétharmados felkentünknek, hogy kiátkozza Európát polgári világából.
Az autokratikus rendszerek cselekednek, a demokráciák meg csak reagálnak - ez az igazi orbáni találmány: a keleti polgári berendezkedés. Nyírjuk csak a füvet, lássuk, mi nő a helyébe.