Kormányunkat rejtélyes vonzalom fűzi a félhomályhoz. Nem állhatja, ha valahová – pláne az ő működési területére – csak úgy be lehet látni. Mivel a trafikok különösen közel állnak szívéhez, ott is gondoskodott az elsötétítésről.
A trafiktörvény nyilvánvaló célja a dohánypiac újraosztása volt. Igen ám, de mindezt mégsem lehetett leírni. Ezért álszent módon az „ifjúság védelmére” hivatkoztak még a jogszabály címében is. Azért, és csakis azért kell az új szabályzás, hogy a fiatalokat megvédjük a dohányzás ártalmaitól. Az éhezéstől nem, az iskolázatlanságtól nem, a munkanélküliségtől nem, de a dohánytól, attól igen. Azt persze nehéz lett volna megmagyarázni, hogy minden régi trafikos csupa pederaszta szörnyeteg, erőszakkal gyömöszöli az óvodások szájába a szivart, nikotingőzben aszalná az ártatlan csecsemőket. Jobb híján az az indoklás született tehát: azért kellenek új koncessziós szerződések, hogy kitilthassák a fiatalokat.
Magyarországon 18 éven aluli serdületlen ifjú cigarettás dobozt sem láthat. Igaz, aki közülük már tud olvasni, annak a „nemzeti dohánybolt” feliratból már lehet némi sejtése a dohányáruk létezéséről, de a jelző miatt remélhetőleg nemzeti jelképeink egyikének véli, és nem akarja rögtön a szájába venni. Végül is a nemzet alaptörvényével sem tették ezt, amikor a végzősöknek kiosztották, hanem a hálátlanok inkább seregestől eladásra kínálták az interneten. De bűnös szenvedélyt nem ébresztett bennük, az egyszer biztos.
Vagyis a fiatalság elöli elsötétítés, az évtized legálszentebb ötlete, a piacfelosztás politikai és gazdasági érdekeinek takarására került a törvénybe, maszlagként. De a maszlag, mint tudjuk, mérgező növény. A kormánytöbbség elsősorban a szabályzás valódi indítékát akarta „lefóliázni”, de áldozatul a harmincezer trafik alkalmazottai estek. A rabló-csalogató, sötétkamra-szerű trafikokban máris kettőszáz körüli bűncselekmény történt. Aztán jött a rettenet: a fólia végül gyilkolt is.
Innen kezdve szemléltető oktatást kaptunk arról, mit tesz a kormány a bajban. Megint csak a régi viccet adaptálták a három borítékról. Először a legegyszerűbbet vették elő: „Tagadj le mindent!” A vezérszólam: mind a harmincezer trafikos félreértette a dolgot, a törvényben szó sincs fóliáról. Föld S. Péter meg is írta: „ha így folytatódik, és az emberek továbbra is mindent félreértenek, rossz lesz a vége. Ha előbb nem, a következő választáson le kell váltani a zembereket.” A törvényben a „fólia” szó ugyan tényleg nem szerepel, csak éppen azt írják elő, hogy „az üzlethelyiség külső felületére tekintve” a dohánytermék ne legyen látható.
Az ugyan nem világos, mennyivel volna jobb a befalazás vagy a redőny, de az első boríték tartalmát pillanatok alatt amúgy is szétlőtték a trafikosok. Kiderült, többüket büntetéssel fenyegették, ha nem tettek kívülre is, belülre is fóliát. Sokan elmondták: a teljes elsötétítést már a koncessziós szerződés is előírta. Az ellenőrzéseket végző Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit Zrt. hivatalos arculati kézikönyvében még kép is ábrázolta a kívánatos fóliázott kirakatot. A harmincezer bolt mellett a törvényt maga Szita Károly, Kaposvár fideszes polgármestere is csúful félreérthette, hiszen megígérte a módosítás kezdeményezését: „A jogalkotó akaratának ugyanis életszerűen jelenleg csak úgy lehet megfelelni, ha az üzemeltetők elsötétítik az utcafronti kirakatokat”.
Kénytelen-kelletlen elő kellett venni a második borítékot: „Kend másra!” Egy jobboldali publicista megpendítette: az ellenzék a hibás, mert gyűlöletet keltettek az új trafikosokkal szemben. Ezt a receptet a néphumor szaggatta darabokra. Rögtön megjelent a neten a karikatúra, amelyen a Szomszédokból ismert tanár néni oktatta a nebulókat: „a Fidesz mindig is ellenezte a fóliát, de éjszakánként Gyurcsány ráragasztotta a kirakatokra”.
Nagyon hamar szükség lett a harmadik borítékra: „Tereld el a figyelmet valami még vaskosabbal!” És jött a halálos ítélet „napirenden tartása”. Most ezzel az ötlettel fóliáznák be a trafiktörvény hibáját. A fóliázás egyetemes módszerré vált. A kormányt már akkor befóliázták, amikor annak idején megszüntették a kormányülések hangfelvételét. Aztán a parlamentet fóliázták be, a tévéközvetítések leállításával. Fóliát vontak szinte minden fontos közérdekű adat köré, titkosították a paksi szerződést, évekig kell a bíróságon perelni egy-egy közérdekű adat nyilvánosságáért.
Vagy szedjünk le minden fóliát, vagy fejlesszük tovább a technikát és fóliázzunk be mindent. Sok szegény emberben keltenek hiábavaló vágyakozást a kirakatok – fóliázzuk le mindet! Fóliázzuk le az egyetemeket, ne ácsingózzanak befelé azok, akiknek úgysem telik rá. Fóliázzuk le az újgazdag politikusokat, ne hergeljék a közvéleményt. Fóliát a férfiakra és fóliát a nőkre, mert a másik nem iránti érdeklődés már sok bajhoz vezetett. Fóliázzuk le mindenünket, nehogy a kormány további javainkat és jogainkat is megkívánja. Fóliázzuk le az országot, legalább nem láthatnak be a kötözködő külföldiek.
De még a végén a fóliázást is kifogásolnák, fóliázzuk le a fóliát is!
