Bolyongtam a vezető európai tévécsatornák labirintusában. Az uniformizált híradók fantáziátlanul azonos témával indultak, a tétnélküli brit választással. De volt egy üde kivétel, a honi M1, amely szemet hunyt e jelentéktelen esemény fölött. Azt az elvet követte, hogy Ungarn über alles - Magyarország mindenek fölött. Egymásután következtek a kincstári csatorna riportjai, nyilatkoztak sorozatban az egyik legnagyobb tömegszervezet tagjai, a különböző államtitkárok és helyetteseik. Mindegyik bizonygatta, nincs még egy kormány, amely ennyire szívén viselné polgárainak a sorsát, mint az Orbáné. Lett légyen szó bármiről, természeti katasztrófáról, eladósodásról, vásárlóerő növekedésről. Amikor mindez, a "magyar téma" lement már, a híradónak úgy a huszonötödik percében jelentkezett Londonból a tudósító. Áll egy iskola udvarán, az emberek jönnek, szavaznak. Talán péntek délre kiderül valami, mondta. Addig jó három év múlva szavazó magyar ne törődj Európával, a britekkel, te csak bízzál gondoskodó vezetőidben!