Nem szívesen mondok ellen Kovács Zoltánnak, az ÉS főszerkesztőjének, de ez az ingyen ebéd duma nálam mindig kiveri a biztosítékot. Mit szólna Kovács Zoltán ahhoz, hogy ha bérletet váltana egy színházba, és amikor be szeretne menni az aktuális előadásra, a jegyszedő útját állná, és csak akkor engedné be a nézőtérre, ha kifizetne még néhány száz forintot, azon a címen, hogy nincs ingyen ebéd. Vagy, ha mondjuk az ÉS előfizetői csak akkor juthatnának kedvenc lapjukhoz, ha a kézbesítőnek oda kellene még adniuk pár száz forintot. Arról ugyanis mind Kovács, mind korábban az SZDSZ politikusai megfeledkeznek, hogy fizetésünkből meglehetősen komoly összegeket vonnak le társadalombiztosításra és egészségügyi ellátásra. Ez egy negyven éves munkaviszony alatt több millió forintra rúg, azaz szó sincs ingyen ebédről. Más kérdés, hogy a befizetett járadék összege mennyiben fedezi az egészségügyi kiadásokat, de Kovács nem erről beszél.
A probléma az, hogy Magyarországon relatíve kevesen dolgoznak relatíve alacsony fizetésért, a befizetett járadékok összege is nyilvánvalóan kevesebb a kelleténél. Ebben az esetben több megoldás lehetséges, amelyekről akár értelmes népszavazást is lehetne tartani. Maradhat a jelenlegi összeg és ezzel együtt az egyre alacsonyabb színvonalú ellátás, fel lehet emelni a járulék összegét, lehet fizetni egy bizonyos összeget akkor, amikor az egészségügyi szolgáltatást valóban igénybe vesszük, de az állam is pótolhatja a hiányzó milliárdokat mondjuk a teljesen felesleges stadion építések vagy visszaállamosítás helyett. Jómagam egyébként a piaci alapú biztosítási ellátás híve vagyok, de talán nem véletlen, hogy ez a megoldást szinte sehol sem alkalmazzák, mert valószínűleg százezrek esnének ki a rendszerből (arról nem beszélve, hogy az állam soha nem mondana le az egyik legnagyobb költségvetési alrendszer milliárdjairól).
A tényleges biztosításon alapuló ellátás alapvető követelménye azonban az egyes csomagok és azok árainak kidolgozása, amellyel sajnos annak idején az SZDSZ egészségpolitikusai nagyvonalúan adósok maradtak. Egyáltalán nem mindegy ugyanis, hogy egy teljes körű szolgáltatást nyújtó csomagért havi ötezer vagy ötszázezer forintot kell fizetni. Az, hogy az egészségügy bajban van, köztudott. Az is, hogy sürgős segítségre szorul. Az ingyen ebédes szövegek azonban nem segítik sem a tisztánlátást, sem a megoldást. Csak arra jók, hogy tovább rontsák az amúgy is rossz hangulatot.