Csaknem nyolc évtized telt el az óta, de bizonyosság talán mostanáig sincs arról, kik és hogyan gyilkolták meg a nagy spanyol költőt, a Bernarda Alba háza és a Vérnász, meg több más csodálatos poéma alkotóját. Francóék, amíg hatalmon voltak, váltig tagadták, hogy a bűntett az ő lelkükön száradna, különböző változatokat tettek közzé sajtójukban. Egyszer azt, hogy a költő „a zendülők közé keveredett” így érte utol a végzet, másszor pedig azt „a haláleset a háborús viszonyoknak volt természetes következménye”.
A madridi El Diario, majd nyomában a Cedena rádió, most április végén publikálta a madridi rendőrségnek 1965-ből keltezett, késleltetetten közzétett jelentését, amelyre Marcelle Auclair francia írónő, a mártír költő életművének egyik kutatója, a „Garcia Lorca gyerekkora és halála” című kötet szerzője bukkant rá. Mindössze két oldalra terjed a lelet az életrajzi könyvben, és azt rögzíti, hogy a poétát a falangisták Granada közelében tartóztatták le, a Fuente Grande (a Nagy kút) közelében. Ott egy laktanyába kísérték, sanyargatták, faggatták, egy másik fogollyal együtt. Garcia Lorcától azt igyekeztek megtudni, szocialistának vallja-e magát, szabadkőművesnek, homoszexuálisnak, netán mindháromnak. A vallomás tartalmáról a dokumentum hallgat, azt azonban rögzíti, hogy mindkét fogva tartottat, rövid kihallgatásuk után agyonlőtték,
A közelmúltban megtalált rendőrségi jelentés azt viszont leírja, hogy hol földelték el a holttesteket. Egy hajdani virágos mezőn, körülbelül két kilométerrel jobbra a településtől, olyan helyre, amelyet nehezen lehet megközelíteni. Az andalúz kormány, a Le Monde madridi tudósítása szerint azt ígéri, hogy mindenképpen folytatja a további nyomozást, és amint a korabeli politikai bűntett részleteiről kétségbevonhatatlan adatok birtokába jut, közzéteszi a vizsgálat eredményét, és azt is, mi történt valójában akkor, a polgárháború kellős közepén.