Valószínűleg sokba. Ezzel ma még nem foglalkozunk. Kellene pedig, mert a fogalmaknak óriási hatalmuk van. Intézményeket teremtenek saját képükre és hasonlatosságukra, ezek munkatársakat foglalkoztatnak, médiumokat működtetnek, stb. Ha nem elég korszerűek, úgy viselkednek, mint egy elavult jármű. Gyengén teljesítenek, állandóan javítani kell őket, viszik a pénzt és időnként még a környezetet is szennyezik. Itt van például a romaintegráció sztárfogalma, a felzárkóztatás. Eszerint van ugye a fejlett többségi társadalom, amelyhez a fejletlen kisebbségnek fel kell zárkóznia. Ezután jönnek az intézmények, a munkatársak, sok-sok pénz, ha aztán mindez gyengén működik, lehet ezt-azt hibáztatni, sajtóvitákat kreálni. Nem szoktuk megvizsgálni hogyan lapul kudarcaink mögött a felzárkózás elavult fogalma.
Mert a fejlett többségről és fejletlen kisebbségről szóló mesével jól ellehettünk néhány évszázada, amikor nemigen mozdultunk ki a falunk határán. Ha pedig történetesen olyan faluban laktunk, ahol saját szemünkkel láthattuk a többségi gazdák rendezett portáját, meg a kisebbségiek ziláltabb gazdaságát – még igazolást is nyerhettünk. Aztán egyszer csak itt a tévé, az internet, meg a kiterjedt sajtóhálózat. Ott meg azt halljuk-olvassuk például, hogy egyes vezető politikusok időnként nem egészen tiszta kézzel nyúlnak a közvagyonhoz. Közülük egyesek romák, mások meg nem. Hát kérem, felzárkózás történt. Érdemes volt? Hátrább az önbizalommal többségiek! Felzárkóznunk tényleg kellene, mindenek előtt a huszonegyedik századhoz. Együtt.
