Szeszélyes és időnként modortalan. Ez a véleménye az Egyesült Államok volt budapesti nagykövetének Orbán Viktorról. Amit persze minden jóérzésű magyar ember visszautasít, de mégiscsak elgondolkodtató, hiszen Eleni Tsakopoulos Kounalakisnak erről személyes tapasztalatai voltak. S új könyvében most meg is írta.
A jellemzés azért is érdemel figyelmet, mert a jelek szerint az alma nem esett messze a fájától. Hasonlót lehetne írni a kedves vezető egyetlen fiáról, aki hangsúlyozottan nem közszereplő. Ám Orbán Gáspár ennek ellenére gyakran felbukkan a médiában és nem az újságírók furcsa szeszélye folytán. Hiszen nem a sajtómunkások ültették a brazíliai VB-döntő VIP-páholyába, a papa és a világ rengeteg vezetője mellé. Nem ők kérték meg, hogy a család többi tagjával együtt legyen rajta azon a képen, amely Ferenc pápa társaságában készült a Vatikánban. Az sem rajtuk múlott, hogy sajnálatos sérüléséig futballista volt, s így tagja a felcsúti első osztályú csapat keretének.
Napjainkban Gáspár (aki nem közszereplő) nyugodtan távol tarthatná magát az általa - és a kedves papa által is - lenézett, kiutált és többször rendre utasított sajtótól. Egy lélekbúvár nálunk nyilván sikeresebben fejtené meg, miért érzi mégis szükségét, hogy szórakozzon egy kicsit vele. Saját Facebook oldalán adta ugyanis hírül, hogy Erasmus-ösztöndíjjal a németországi Heidelbergbe megy tanulni. És egyszobás albérletben fog lakni. Jól számított, sokan ráharaptak az információra, amelyről kiderült, nem az. Kétségtelen, lapunk is bedőlt. Orbán Gáspár ugyanis (aki nem közszereplő) utólag közölte, az egész csak átverés volt, sehová se megy. Mindössze látni akarta, a gonosz média miképpen csócsálja a hamis hírt. Tudatta továbbá, hogy "fiatalság, bolondság, ahogy ez az egyetemistáknál szokás". Majd még hozzátette: "jól szórakozik".
Mi nem. Magunk is ismerünk egyetemistákat, akiknek van más szórakozásuk is, mint a sajtó hülyítése. Ugyanakkor mi sosem voltunk egy miniszterelnök gyermeke, tehát nem tudjuk, az ilyesmi miféle jellembeli változásokat indíthat meg, de ha azok lettünk volna, bizonyosan jobban meggondolnánk tetteinket. Nem szeretnénk ugyanis, hogy ártatlan szórakozásunk rossz fényt vessen a mi édes jó apukánkra (akinek egyébként is van mostanában elég baja, még ha úgy tesz is, mintha nem lenne). Amúgy meg, ha valaki hangsúlyozottan nem közszereplő, az ne kísértse állandóan a közszereplést. Örüljön, ha nem foglalkoznak vele.
A volt amerikai nagykövet felidézi, hogy a kedves papa egykor kioktatta: az emberek neki adták a hatalmat és a felelősséget, hogy vezesse az országot. Ebből úgy látszik Gáspár levonta a következtetést, hogy ő is vezethet. Sajtót, az orránál fogva. Ez szeszélyes és modortalan tett. Jöhet a következő.
