A gyermekkorú asztmás betegek mintegy fele 5 éves kora előtt tapasztalja először a tüneteket. Az asztmás hajlam genetikai okokra vezethető vissza, de a betegség kialakulásában és súlyosságában már nagy szerepe van a külső körülményeknek, elsősorban az allergiát okozó anyagoknak. A gyerekkel egy lakásban élő hozzátartozó dohányzása is allergiás kockázatot jelenthet – az orvossal való kapcsolat során igen fontos, hogy az asztmás beteg szülei pontosan leírják a környezetet, a gyermek környezetében lévő potenciális veszélyforrásokat. A környezeti tényezők egy része – pl. a városi levegő – nem befolyásolható, más része viszont igen, és az orvos tanácsainak betartásával jelentősen enyhíthető a betegség, javítható az asztmás gyerek közérzete, és nem utolsósorban csökkenthető a szükséges gyógyszermennyiség.
Az asztmás gyermekek többségénél is elérhető a kontrollált állapot a megfelelő terápia beállításával. Serdülőkorban pedig a legtöbb asztmás gyermeknél látványos javulás következik be, többségüknél a teljes tünetmentességnek is örülhetnek a betegek és hozzátartozóik. A tapasztalatok szerint azonban sokan ekkor követik el azt a hibát, hogy gyógyultnak tekintik gyermeküket, és feleslegesnek tartják a további gyógyszeres kezelést.
Gyógyszerszedés csökkentése
A betegség enyhülése vagy a tünetmentesség mindenképpen örvendetes fejlemény, és valóban felveti a gyógyszerszedés csökkentésének, esetleg teljes elhagyásának lehetőségét. Ezt azonban csakis orvosi konzultáció mellett, az orvos tanácsait szigorúan betartva szabad megtenni, még akkor is, ha már hosszú ideje tünetmentes a beteg. A gyógyszerek hirtelen elhagyásának negatív következményei – azaz a tünetek súlyosabb formában való jelentkezése - akár 12 órán belül is bekövetkezhetnek, de ez az idő lehet egy hónap is. A beteget, a betegség történetét és a gyógyszeres kezelést ismerő orvos tudja csak megmondani, hogy milyen ütemben szabad csökkenteni és „elhagyni” a gyógyszereket. Érthető, ha egy asztmás beteg az állapotjavulásakor szeretne a betegségtudatától is megszabadulni, és türelmetlenséget vált ki belőle az orvos által javasolt fokozatosság – holott éppen a kontrollált gyógyszercsökkentés biztosítja a tünetmentesség tartósságát.
A tünetmentesség fenntartható!
Az asztma serdülőkori enyhülését nem a légutak gyulladásának megszűnése, hanem a gyermek növekedése eredményezi: a növekedéssel együtt ugyanis tágulnak a légutak is. Szigorúan a betegség tényét nézve tehát az asztma nem nőhető ki, ugyanakkor a serdülőkorban elért tünetmentesség igen jelentős és pozitív fejlemény, amelyet a megfelelő terápiával fenn lehet tartani, vagyis a betegséget a tünetmentesség szintjén lehet kontrollálni. A jól kontrollált asztmás beteg korlátozásoktól mentes életet élhet, intenzíven sportolhat. Alapvető fontosságú, hogy akinél már megállapították az asztmát, annál mindig legyen rohamoldó, akármilyen régóta is nem jelentkeztek asztmás rohamok. Ez, ha úgy tetszik, élethosszig tartó készültséget jelent - de egy mindig zsebben lévő inhalátor nem feltétlenül a betegségre kell, hogy emlékeztessen, hanem arra, hogy korszerű gyógyszerek és eszközök védik az asztmás betegeket, és teszik lehetővé többségük számára az egészséges emberekre jellemző életminőséget és életvitelt.
