A modern baloldal mindig is ezer szállal kötődött a városhoz, a városi léthez. Ez a kapcsolat megfordítva is igaz: a baloldal vállalta fel azoknak az új típusú problémáknak a megoldását, amelyekkel elsősorban a városi szegényebb rétegek szembesültek. Ennek az összefüggésnek természetesen megvannak a maga történelmi bizonyítékai, amire a Fidesz is emlékeztetett mindenkit, amikor a "panelprolikat" okolta a 2002-es választás elvesztéséért. A jobboldal persze nem rest felülvizsgálni nézeteit, ha szavazatszerzésről van szó, így könnyen eljutott 2015-re a "keményen dolgozó kisemberekig". A baloldal és a város hagyományos, szerves kapcsolata nem szabad, hogy feledésbe kerüljön most sem, amikor a szemünk láttára változik meg maga a város és ezzel együtt új kihívások érik lakóit.
Gyakran hangoztatott érv, hogy nem létezik már az a városi munkásság, amelyik a mindenkori baloldal bázisa volt hazánkban is. Az ipar jelentősége valóban csökkent a szolgáltatói szektor javára, de ahogy gyárak továbbra is léteznek Magyarországon, úgy a gyárban dolgozók is. Azzal a megállapítással azonban már nehezebb vitába szállni, hogy a nagy gyárak jellemzően már nem Budapesten találhatóak. A baloldal önmeghatározásának az alapja azonban nem egy speciális munkatevékenységhez kötődik, hanem azok érdekeinek védelméhez, akiket érint a megszűnni nem akaró bizonytalanság és kiszolgáltatottság. A holnaptól való félelem nemcsak a legelesettebbek sajátja, hanem azoké is, akik tartanak a lecsúszástól, attól, hogy elveszíthetik azt, ami középosztályi létük alapja. A bizonytalanok növekvő rétegéhez tartozik a határozott szerződéssel foglalkoztatott óraadó fiatal tanár, a kölcsönzött munkaerő, akire nem terjed ki a kollektív szerződés, a túlszabályozásokat követni képtelen kisvállalkozó, az önmagát kizsákmányoló magánzó. A bizonytalanságtól nem ment meg munka, csakis az olyan monopóliumok, amiket az orbáni rezsim kegyesen osztogatott a rokonoknak, strómanoknak, a klientúrának. Az önkormányzatoknak is keresniük kell azokat a helyi megoldásokat, amik segíthetnek a foglalkoztatási bizonytalanságok és kockázatok enyhítésében.
A munkaviszonyokból eredő bizonytalanság az egész országra jellemző, de Budapesten a bizonytalanságnak más forrása is van, amin a tudatos baloldali várospolitika változtathat és éppen ezért változtatnia is kell. Bizonytalanságot okoz a budapestieknek a lakhatás, ami az egyik legelemibb emberi szükséglet. A komfortérzetet biztosító, az autonómiának teret adó lakás elengedhetetlen feltétele a tudatos állampolgári, közösségi létnek. A mai ingatlan és lakásbérlési viszonyok mellett nem csupán a családok számára jelent nehézséget a lakhatás, de sok fiatal számára éppen a családalapítás legnagyobb gátja, hogy nem képesek önállóan lakni. Éppen ezért azon kell dolgoznunk, hogy megoldást találjunk azok lakásproblémáira, akikre úgy tűnik, hogy csak a baloldal figyel. Olyan konstrukció létrehozására van szükség, amelyben a megszokott körülmények közötti lakhatás akkor is biztosított, ha éppen egy nehezebb időszakot él át egy család. A budapesti lakások nagy része elöregedett, rossz állapotban van, ráadásul környezete sem nevezhető élhetőnek.
Hasonló problémát jelent az is, hogy a kikapcsolódás, a rekreáció sokak számára nem elérhető, a szabadidő hasznos, egészséges, kreatív és építő eltöltésének ugyanis tetemes költségei lehetnek, ami a monotonitás érzését, a csüggedést növelheti. Budapest páratlan szépsége, pezsgő kulturális élete révén méltán lett az egyik legfontosabb európai turisztikai célpont és lakóinak büszkesége. A város által nyújtott előnyök egy részét azonban sokak nem élvezhetik. Egy baloldali várospolitika ugyanakkor arra törekszik, hogy a kulturális és rekreációs javak tekintetében is egyenlőbb legyen az elosztás. Ne legyen ebben a tekintetben különbség alacsony és magas keresetűek, fiatalok és idősebbek, a belvárosban és a peremkerületekben lakók között.
A nagyvárosi létnek nem csupán praktikus okai vannak, Budapest nemcsak egy infrastruktúra, hanem egy életforma is. Ebből nem szabad kizárni senkit sem, egy baloldali várospolitikának szem előtt kell tartania azok érdekeit és igényeit, akiket sokan lekezelően csak az utca emberének titulálnak. Miközben az egyszerű budapestiek kiszorulnak a belvárosi kávézókból, az ötödik kerület vezetésének fideszes lovagjai a Bazilika előtt borozgatnak. A közterület a közösségé, nem szabad újra húzni azokat a határokat, amiknek az áttörése éppen a baloldal történelmi vívmánya.
Megfigyelhetjük, hogy Budapesten egyre tűnnek el a régi közösségi terek. A kormány teljesen felforgatná a Városligetet, figyelmen kívül hagyva a környezetvédelmi, urbanisztikai szakvéleményeket. A múzeumi negyed kialakítása csupán azt a célt szolgálja, hogy a kormány végre felköltözhessen a Várba. Jellemző, hogy mindezt a budapestiek megkérdezése nélkül, önkényesen hatja végre.
A fenti ügyekről, problémákról el kell kezdenünk a vitát, együtt a polgárokkal, civil szervezetekkel, az agglomerációban lévő települések közösségeivel. Sokan azt hiszik, hogy a helyi politika csupán város-esztétikai kérdésekről szól. Bár az Orbán-kormányok mindent megtettek azért, hogy szélsőségesen centralizálják az országot, hazánk uniós csatlakozása óta tudjuk, hogy ez nem így van. A finanszírozási kérdéseken túl a helyi politika jelentőségét növeli egész egyszerűen az a tény is, hogy a polgárokat a helyi ügyek, problémák érdeklik. A baloldali várospolitika szempontjából ki kell mondani: a városban élők bizonytalanságérzetének csökkentése nem pusztán politikai gesztus, hanem olyan kötelezettség, ami a baloldal örökség központi eleme.
A magyar baloldal megújulásának is az a feltétele, hogy felismerjük ezeket az új kihívásokat és vállaljuk azt a feladatot, ami előttünk áll. Bárhonnan is nézzük, a Dunának két bal partja van.
