A ma is hatályos 21/2010. (V.14.) NFGM rendelet határozza meg az egyes ipari és kereskedelmi tevékenységek gyakorlásához szükséges képesítéseket. A jogszabály szövegével összhangban a rendelet melléklete tételes felsorolást tartalmaz. Élelmiszer értékesítése esetében (a zöldség-gyümölcs kivételével) az Országos Képzési Jegyzék szerinti „kereskedő”, „élelmiszer és vegyi áru eladó”, „élelmiszer és vegyi áru kereskedő” szakképesítés kötelező, ami helyettesíthető magasabb szintű szakirányú végzettséggel. Ugyanilyen részletességgel leírja a jogszabály a hús- és hentesáru, valamint a műszaki cikkek értékesítés szakképesítési követelményeit. Ez eddig rendben is van, a kis- és nagy áruházakban munkaviszonyban dolgozók esetében a tapasztalatok szerint általában a munkáltató gondoskodik a munkakörhöz szükséges végzettség megszerzéséről.
2015. március 15. napjától azonban új helyzet van. A 200 négyzetméter alatti, családi tulajdonban lévő kisboltok éjszaka és vasárnap csak akkor lehetnek nyitva, ha az előbb jelzett időszakokban kizárólag családtag vagy tulajdonostárs áll a pult mögé, azaz nincs mód munkaviszony keretében történő foglalkoztatásra. Innentől kezdve bonyolódik a történet.
Boltcsoport (5 -10 egység) tulajdonlása esetén nincs annyi rokon és tulajdonostárs, akikkel a kereskedelmi egységek szabályszerűen és kulturáltan működtethetők. Gondoljunk az áruátvételre, a raktározásra, a gondolák feltöltésére, a hűtők és az üzlethelyiség takarítására. A felsorolt tevékenységek nem szakképesítéshez kötöttek, tehát a családtagok és a tulajdonostársak – ha van belőlük elég –ezekben a munkakörökben dolgozhatnak „látástól-mikulásig”, vasárnap is, éjszaka is. Biztosan vonzó program ez az egész família számára, hiszen már a miniszterelnök helyettese is megmondta egy interjúban: „a család a családi boltban együtt van vasárnap. A cél tehát megvalósul.”
A fentieken túl - például az élelmiszer szakmában - a kereskedelmi eladó a vevővel közvetlenül „érintkezik”: választékot kínál, szeletel, mérlegel, csomagol és áraz. Tevékenysége szakképesítéshez kötött. Nem tudom, hogy a 200 négyzetméter alatti boltokban a jövőben hány családtag és tulajdonos akar dolgozni a különféle munkakörökben, és arra sincs adatom, hogy közülük milyen arányt képviselnek a szakirányú végzettséggel nem rendelkezők, mégis úgy gondolom, hogy nem tízes és nem százas nagyságrendű lesz az érintettség, hanem ennek sokszorosa. Ha így van, akkor három – nem igazán szimpatikus - megoldás kínálkozik:
1. A szakirányú végzettséggel nem rendelkező családtagok és tulajdonostársak a vállalkozás terhére OKJ-s tanfolyamokon gyorsan megszerezhetik a szükséges szakképesítéseket. Ennek időtartama 3-6 hónap lehet, költsége 60- 140 ezer forint között mozoghat. Ez bizony - főleg, ha több személyről van szó, nem kis költség. Az is kérdés, hogy mi a teendő a képzés időtartama alatt, azaz ebben az intervallumban ki fog dolgozni a boltban eladói (kereskedői) munkakörben, ha – társas vállalkozás esetében ez is előfordulhat – senkinek sincs megfelelő végzettsége?
2. A kereskedelmi szakmában több mint 500 ezer ember dolgozik, közülük 350 ezren munkaviszony keretében. Jelentős hányadukat minimális béren (bruttó 105 ezer Ft/hó/fő) illetve szakmunkás minimális béren (bruttó 122 000 Ft/hó/fő) foglalkoztatják. Úgy hírlik, hogy a Nemzetgazdasági Minisztérium módosítani fogja az előzőekben már említett szakképesítésekre vonatkozó jogszabályt. Ha ez a korrekció lazítani fogja a kereskedelmi szakképesítési követelményeket, akkor annak nagy valószínűséggel hatása lesz az ágazatban munkaviszony keretében dolgozók besorolására, bérére is. Egyszerűbben: amennyiben a jogszabály oldja a jelenleg érvényes, viszonylag szigorú szakképesítési kritériumokat, úgy számítani kell arra, hogy a munkáltatók – új belépők esetében biztosan – az alacsonyabb minősítésű (végzettséghez nem kötött) tevékenységi körhöz kisebb bért fognak kínálni: valószínűleg a szakmunkás bértarifánál alacsonyabbat.
3. A kiskereskedelmi szektorban történő vasárnapi munkavégzés tilalmáról szóló törvény által előidézett keszekusza jogi helyzettel nem törődve működnek majd a jövőben a kis üzletek. Családtaggal vagy tulajdonostárssal, szakképesítéssel, vagy anélkül. Amennyiben nincs „bevethető” rokon, akkor kényszerűségből illegális foglalkoztatottal viszik tovább a boltot. A kereskedő nem adja fel könnyen és azt is jól megtanulta: kockázat nélkül nincs üzlet. Ebben a szerencsétlen szituációban azonban nagy a rizikófaktor, hiszen a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság emberei és a munkaügyi felügyelet ellenőrei a legkisebb vétségért is kérlelhetetlenül büntetnek. Ez a legrosszabb verzió.
Április végét, május elejét írjuk. Visszavonhatatlanul itt a tavasz, kezdődik a bel- és külföldi idegenforgalmi idény, centrumában a kereskedelemmel, a vendéglátással, a szállodaiparral. A szakmailag felkészületlen jogalkotók ezt a világot nem ismerik, viszont az élettől elrugaszkodott elképzeléseikkel, ostoba intézkedéseikkel még sokat ronthatnak az egyik legfontosabb nemzetgazdasági ágazat már ma sem irigylésre méltó helyzetén.
