Líbia jelezte, a maga részéről nem kíván együttműködni az EU-val. Kalifa al-Haftar líbiai tábornok, a nemzetközileg is elismert, Tobrukban székelő kormányzat vezetője egy televíziós interjúban kijelentette, katonai akciókkal nem lehet megoldani a menekültproblémát. Hozzátette, semmi esetre sem vesznek részt egy ilyen akcióban, már csak azért sem, mert nem is folytak erről konzultációk.
Főként Olaszország és Franciaország szorgalmazta, hogy katonai erővel kell is lépjenek fel az embercsempészek ellen, s ezzel kapcsolatban egy a szomáliai kalózokkal szembeni akciót képzelnének el. Érdekes módon e kérdésben kivételesen egyetért egymással a nemzetközileg elismert és a szélsőséges iszlamisták által fémjelzett líbiai kormány is. Utóbbi „külügyminisztere” katonai beavatkozással fenyegetett arra az esetre, ha az EU kitartana tervei mellett. Kalifa Gvell, a lázadók kormányának „miniszterelnöke” pedig úgy foglalt állást, meg kell őrizni Líbia szuverenitását.
Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár is bírálta az uniós terveket, szerinte legális módszereket kell találni ahhoz, hogy a bevándorlók Európába mehessenek. A bevándorlókat szállító hajók szinte mindegyike Líbiából, a tunéziai határtól a Miszrátáig terjedő tengerparti szakaszon indul útnak.
Ezt a szakaszt az iszlamista, a Tripolihoz hű úgynevezett Dawn-erők tartják ellenőrzésük alatt. A tobruki kormányzat ezért azzal vádolja az iszlamistákat, hogy egyik bevételi forrásukká tették meg a menekültek és illegális bevándorlók Európába való szállítását. Feltételezések szerint a berber lakosság is részesül ezekből az illegális bevételekből.
A líbiai parti őrség ósdi, elavult hajókkal járőrözik Miszráta térségében. Ez a manőver azonban kevéssé hatékony, bár a tobruki kormányzat azt állítja, hogy már több hajót sikerült feltartóztatni.
Nem lehet pontosan tudni, Líbiában hány menekült vár arra, hogy Európába szállítsák őket. A becslések 600 ezertől egymillióig szólnak. Sokan közülük korábban Líbiában dolgoztak, az arab tavasz után azonban elveszítették munkájukat, s nem tudnak hozzátartozóiknak pénzt küldeni. Ezért inkább Európában próbálnának szerencsét.
A jelenlévő menekültek Líbia számára is komoly kihívást jelentenek. Egyetlen segélyszervezet sincs a térségben, amely segítene a menekültek ellátásában. Ráadásul fennáll a veszélye annak, hogy a menekültekkel együtt iszlám szélsőségesek is Európába kerülnek, akik merényletet akarnak végrehajtani a kontinensen.
