Az EU anyagi támogatást is nyújt Kubának a hurrikánkárok mérséklésre, kulturális projektekre, bár csak néhány tízmillió eurós értékben. Mindeközben folynak a tárgyalások egy, a politikai párbeszédről és együttműködésről szóló EU-kubai szerződés aláírására is. A tárgyalások mostanában felgyorsultak, talán nem függetlenül az amerikai-kubai közeledés hírétől.
Federica Mogherini, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője (egyben az Európai Bizottság alelnöke) márciusban Havannában tárgyalt, és a tárgyalások újabb fordulójában, a múlt héten Brüsszelben fogadta Bruno Rodríguez Parilla kubai külügyminisztert. Tárgyalásaik után szűk körű sajtótájékoztatót tartottak.
Mogherini elmondta, hogy lényegében a 2011-ben megszakadt tárgyalásokat folytatják, és a cél a már említett politikai szerződés elkészítése. Az EU és a Kuba a Karib-tengeri regionális fejlődésben, gazdasági kérdésekben és a klímavédelemben is együtt akar működni. Ez utóbbiban – részben a nyersanyagínség miatt – Kuba nagyon jól teljesít, a fenntartható fejlődésben elért eredményeit azok is becsülik, akik nem értenek egyet egypárti rendszerével.
Ez utóbbi kérdését egyébként egy spanyol újságíró is felvetette, megkérdezvén, hogyan viszonyul az Európai Bizottság a kubai rendszerhez? Federica Mogherini elég egyszerű választ adott: elfogadjuk olyannak, amilyen. (Angolul „as it is”.) Majd finomítva hozzátette, hogy az emberi jogokról is folynak tárgyalások Kubával.
Parilla kubai külügyminiszter is kiemelte a klímavédelmi együttműködést, és az emberi jogok kérdését ügyesen kezelve „emberi jogokról és szociális kérdésekről” beszélt, mely utóbbiban Kuba kétségkívül jobban áll. Megköszönte az EU támogatását az amerikai kereskedelmi blokád ellen. (Az EU egységes gazdaságként Kuba második legnagyobb kereskedelmi partnere.) De a kubai külügyminiszter egy nagy bejelentést is a brüsszeli sajtótájékoztatóra tartogatott.
Kubai részről itt jelentették be először, hogy Ferenc pápa szeptemberben Kubába látogat. II. János Pál pápa kubai látogatása annak idején világszenzáció volt, A helyi katolikus egyház helyzete azóta sokat javult, és az időközben visszavonult Fidel Castro hangneme is enyhült. Ferenc pápa kubai útja remélhetőleg tovább erősíti a türelemre és nyitottságra való készséget a szigetországban. Kubában nyilván sokan arra is emlékeznek, hogy Ferenc pápa ugyanúgy argentin, mint Che Guevara volt.
Akiről II. János Pál azt mondta egykor Havannában, hogy egész életében „a szegényeket akarta szolgálni, és az Úr dolga ítélni felette:” E mondata miatt tradicionalista keresztények még a szentté avatása ellen is tiltakoztak. (Talán a KDNP is ezt tette volna, ha meri.)
Kubában még mindig aktív az a nemzedék, amelyből sokan Magyarországon tanultak, dolgoztak, kapcsolatban álltak magyarokkal. Ezt a „komparatív” előnyünket ideológiai fenntartások nélkül érdemes lenne jobban kamatoztatni. Különösen most, hogy az Egyesült Államok és az Európai Unió szinte „versenyt fut” egymással a kubai kapcsolatok javításában.
