Temető. Komor, bánatot és veszteséget hordozó szó. Mindenképpen sötétebb, fenyegetőbb érzelmeket kelt az emberben, mint mondjuk a lerakó vagy a tároló szavak. Persze, hogy a nukleáris energetika elszánt ellenfelei a temetőt használják előszeretettel, hogy ezzel is riasztó képzeteket gerjesszenek az emberekben. Megszokhatatlan, hogy „ultrazöld” politikusok milyen elfogultsággal vádaskodnak az atomenergetika ellen. Néha óhatatlanul felötlik a kérdés: vajon milyen háttérre támaszkodnak, vajon milyen érdekekből eredeztethető náluk ez az elszánt vádaskodás?
Most éppen a hulladékok kérdését feszegetik egyesek. Elkészült a kis- és közepes radioaktív hulladékok lerakója Bátaapátiban, állandó fejlesztés, modernizálás alatt áll Püspökszilágyban a nem atomerőművi hulladékoké. Mindegyik megbízhatóan és jól szolgál, nincs támadási felület. Most a kirohanások a nagy aktivitású elhasznált fűtőelemek végleges tárolása ellen irányulnak, mert éppen ez a soron következő megoldandó feladat. Mi, Magyarországon szerencsések vagyunk, mert van egy különleges természeti kincsünk, egy hatalmas agyagkőtömb Baranyában, amelynek jeles tulajdonsága, hogy gyakorlatilag teljesen vízzáró. Ideális helynek tűnik hosszú távú tárolásra (a „hosszú távú” ez esetben évszázadot, sőt akár évezredet is jelenthet). Az atomenergia elszánt ellenzői most ez ellen kelnek föl. Ehhez szolgál számukra egyrészt a helyi lakosság félelmének gerjesztése, másrészt némi gazdasági bűvészkedés.
Ami a lakosságot illeti, érdekes módon a közelben lakók nyugodtnak látszanak. No de ha állandóan riogatják őket, persze, hogy megrendül a bizalmuk. Emlékezzünk csak vissza Ófalu esetére! A szakemberek szerint e község közelében lett volna ideális helye a kis- és közepes aktivitású hulladékok lerakójának, de egy-két elszánt politikus ebből remélvén magának politikai tőkét kovácsolni, sikeresen elkábította a helyi embereket és ők elutasították a lehetőséget. Istenem, hol van már az egykori, hisztériát keltő politikus! Ő is, a pártja is – költői szólással -- eltűnt a történelem süllyesztőjében. És a szegény helyiek, látván, mennyire sikeresek lettek azok a közeli falvak, amelyek igent mondtak a létesítményre, most kuncsorognak és szeretnének csatlakozni ehhez a közösséghez. A bátaapáti tároló teljesen biztonságos és amellett jelentős munkalehetőséget is teremt az egyébként igencsak munkahelyhiányos tolnai térségben.
A másik a gazdasági kérdés. Állítják, hogy a végleges tároló nagy járulékos anyagi teherrel jár majd a paksi bővítésben. Kétségtelen, hogy pénzbe kerül a megkutatás is, nemhogy maga a létesítmény, ha a kutatások nyomán alkalmasnak találtatik a helyszín. De erős csúsztatással úgy állítják be, mintha egy-két év alatt kellene kifizetni. Ha alkalmas a helyszín és megépül a tároló, az legalább három évtizedbe kerül, tehát ennyi idő alatt kell fizetni rá a beruházási költségeket, nem azonnal! Az is kiderült, hogy dupla árat írt le a beruházást ellenző újságíró, mint amennyi a tényleges tervezett költség.
És végül: nagyon valószínűnek látszik, hogy a ma hulladéknak minősülő anyagok akár hasznosnak is bizonyulhatnak, ha beválnak a már ma is nagyon ígéretes negyedik generációs reaktorok. Akkor pedig igaznak bizonyulhat a temetők bejárata fölötti felirat: feltámadunk!
