Solymosi az írásában visszaemlékezett Orbán Viktorral való megismerkedésére. "1996-ban találkoztunk először, amikor „már számos jel mutatott arra, hogy a konzervatív, keresztény demokrata szellemiség felé közeledsz”. Ezután azonban gyorsan rátért az első Fidesz-kormányzás idejére, az akadémikus szerint ugyanis 2002-től Orbán már mutatott némi agressziót, miután a Fidesz a jobboldali testvérpártot, az MDF-et is elkezdte támadni.
A 2010-es győzelem után Solymosi egyre élesebb kritikákat fogalmaz meg: „sajnálatos módon nem tudtál, nem tudtatok ellenállni a hatalom kínálta lehetőségeknek, ami előhívta belőled a – biztosan mindnyájunkban meglévő – uralkodni vágyást”, majd felteszi azokat a kérdéseket, amiket valószínűleg már sokan feltehettünk magunkban:
Miért volt szükség arra, hogy át nem gondolt intézkedésekkel, sajátságos törvénykezéssel kiváltsátok szövetségeseink, az EU és a demokratikus világ mind erősebb ellenérzéseit? Hogyan gondolhattál arra, hogy ezeket a külhoni bírálatokat harccal, dacos visszavágásokkal lehet semlegesíteni? Nem merült fel benned, hogy a Nyugat elleni csatározást az ország sínyli meg? Hogyan veszíthetted el éleslátásodat, józan ítélőképességedet? Hogyan gondolhattál arra, hogy a magyar nép a keleti önkényuralmi rendszereket tekintené példaképnek, hogy az ottani életkörülmények után vágyakozna? Miért nem szenteltél némi figyelmet néhány korábbi harcostársadnak, akik aggályaikkal kénytelenek voltak kimenni a nyilvánosság elé? Kormányod és – ami fontosabb – az ország hitele nemzetközi szinten soha nem látott mélypontra süllyedt - írja a publicisztikában.
Solymosi nem kevésbé éles intelmekkel fejezi be Orbán bírálatát, hiszen ő is a miniszterelnök lemondását javasolja. "Az ország – és pártod – érdekében kívánatos lenne átmeneti visszavonulásod, kilépésed ebből az elképesztő feszültségeket teremtő munkakörből, és a miniszterelnöki tisztség átadása valamelyik kevésbé elfáradt munkatársadnak" - zárja gondolatait az akadémikus.
Forrás: Mi történt veled, kedves Viktor?
