Az erőnek vissza kell találnia az erényhez – írja a kormányközeli hetilap főszerkesztője eheti jegyzetében, azokra a pofonokra utalva, amelyet a kormánypártnak az utóbbi néhány hónapban el kellett viselnie. Ezek a mondatok egy korábbi szocialista politikus szavait juttatják eszembe, amelyek már előrevetítették a baloldali párt vereségét. Azt mondta: nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani.
Talán lehet abban valami törvényszerű, hogy a kormányzó erők egy bizonyos idő után elveszítik a realitásérzéküket, elfogynak legfelső vezetőik körül azok az „igazmondó Jánosok”, akik akár a „királynak” is szemébe merik mondani, hol a határ, meddig és ne tovább! Csakhogy a helyükre pillanatok alatt betolakszanak a gerinctelen, haszonleső udvaroncok, akik mindenre képesek egy csipetnyi hatalomért vagy az „uruk asztaláról” lehulló darabka koncért.
Nagyon-nagyon mélyre süllyedt mára politikusaink tisztesség-küszöbe, és ebben megbocsáthatatlan Orbán Viktor szerepe. Időnként az az érzésem, mintha a környezetében a „szolgák” versenyben állnának, ki tud a másiknál nagyobb disznósággal kirukkolni, s így érdemeket szerezni valamiféle előléptetéshez. Senki nem meri szóvá tenni, hogy talán meg kellene zabolázni Habonyt, valami nincs rendjén az iskolázatlan gázszerelő haverkörül, aki évek alatt milliárdossá avanzsált, vagy ha a tejfelesszájú rokon nyeri halomra az állami megbízásokat. Ki tudja, van-e még valaki a Fidesz holdudvarában, aki megmondhatná Orbánnak, hogy a nepotizmus nem rokoni erény. Az erő erény nélkül pedig oda vezet, ahová pusztán a tisztességtelenség látszata vezetett.
De ez legyen az ő gondjuk.
