A mintegy 530 millió éve kezdődött kambriumi robbanás óta a Föld élővilágában többször következett be tömeges kihalási hullám, a tudósok eddig öt nagy tömeges kihalási időszakot azonosítottak. Húsz éve egy hatodik ilyen kihalási hullám bizonyítékaira bukkantak Kínában. Ezt a közép-perm időszakban, 262 millió éve bekövetkezett kihalási eseményt a szakemberek elkülönítették a mintegy 251 millió évvel ezelőtt, a perm és a triász kor határán bekövetkezett Nagy Kihalásnak nevezett eseménytől, amikor a tengeri fajok 96 százaléka, a szárazföldi fajok mintegy 70 százaléka pusztult el.
Mindeddig a közép-perm kihalási esemény csak egyenlítői kőzetminták alapján ismert, és a szakemberek körében vitatott volt az, hogy ez a kihalási hullám bekövetkezhetett-e az egész Földön. David P.G. Bond, az angliai Hulli Egyetem kutatója és munkatársai bemutatták az első bizonyítékot arra, hogy a pörgekarúak (brachiopodák) tömeges veszteségeket szenvedtek a Föld északi részén, a mai Spitzbergák térségében. Az Amerikai Geológiai Társaság Bulletinjében közzétett tanulmányuk szerint a Spiztbergák térségben történt kihalást a tengeri oxigénszint kimerülése okozta. A karbonátok széles körű csökkenése is savasodásra utal a térségben.
A kutatók szerint az új adatok megerősítik azt, hogy a közép permi válság valóban tömeges kihalási esemény volt, ezért fontolóra kell venni, hogy az eddigi öt nagy tömeges kihalás helyett hat nagy tömeges kihalást tartson nyilván a tudományos világ. Az öt nagy tömegkihalást 1982-ben Jacl Sepkoski és David. M. Raup írták le. Ezek: az ordovícium–szilur kihalási esemény (444 millió éve), a késő devon kihalási esemény (360 millió éve), a perm–triász kihalási esemény (251 millió éve), triász–jura kihalási esemény 200 millió éve és a kréta–tercier kihalási esemény 65 millió éve.
