Elmúltak már azok az idők, amikor Finnország még éltanulónak számított az Európai Unióban. A gazdasági válság nagyon megviselte Helsinkit. A 2000-es évek vége óta három esztendőben is csökkent a GDP, amely még messze van a krízis előtti szinttől.
A Nokia már messze nem olyan motorja a gazdaságnak, mint egykor. A mobiltelefonos szektort eladták a Microsoftnak, ami nagy érvágás a vállalatnak. Igaz, a Nokia nem adja fel egykönnyen: abban reménykedik, hogy a francia Alcatel felvásárlásával ismét elindulhat felfelé a lejtőn. A tranzakció azonban nem olyan egyszerű, ahogyan az első látásra tűnt, mivel Francois Hollande francia elnök bejelentette: csak kemény feltételekkel hajlandóak túladni a vállalaton. Kötelezik a Nokiát arra, hogy garantálja: egyetlen személyt sem bocsátanak el a cégtől. A finn papíripar sem virágzik már: a digitális forradalom áldozatává vált. A finn gazdaságot az Európai Unió által Oroszország ellen bevezetett szankciók is megviselik, illetve az, hogy Oroszország válaszként embargót vezetett be az uniós mezőgazdasági termékekkel szemben.
A közvélemény-kutatások alapján biztosra vehető, hogy leváltják a jelenlegi, Alexander Stubb miniszterelnök által fémjelzett kormányt. Bár a miniszterelnök átfogó változásokat, strukturális és költségvetési reformot ígért, a felmérések szerint nem tudta meggyőzni a választókat arról, hogy ha újabb négy évre bizalmat kap, akkor képes lesz kihúzni az országot a bajból. A konzervatívok, a szociáldemokraták, a Balpárt és a Zöldek alkotta kormánykoalícióval kapcsolatban az a legnagyobb kifogás, hogy nem volt kellőképpen határozott, gazdasági intézkedéseivel elkésett.
Stubb nem bizonyult jó ómennek a finnek számára. Csak tavaly nyáron került a miniszterelnöki székbe, az addigi kormányfő, Jyrki Katainen ugyanis inkább az Európai Bizottságot választotta: munkahelyteremtésért, növekedésért, beruházásért és versenyképességért felelős uniós biztosnak választották.
A vasárnapi voksolás nagy esélyese a liberális Centrumpárt, amely legalább hét százalékot javíthat előző, 2011-es eredményén, mintegy 24 százalékot szerezhet. A tömörülés élén az 1961-ben született üzletember, Juha Sipilä áll, aki már 1996-ban jelentős vagyonra tett szert, miután eladta a cégét, a Solitrát az amerikai ADC Telecommunications nevű vállalatnak. A politikáig sokáig semmi köze sem volt: 2011-ben lett először parlamenti képviselő, amikor Oulu választókörzete képviselőjévé tették meg. 2012 áprilisában jelentette be, hogy indul a Centrumpárt elnöki tisztségéért. Az év májusában megrendezett választáson viszonylag nagy fölénnyel győzött. Sajtója egészen kiváló, s ennek is köszönheti nagy népszerűségét. A finn közvélemény egy részének meggyőződés: Sipilä azért adott túl cégén, illetve minden egyéb részesedésén, hogy az országnak segítsen.
A pártok programjai között vajmi kevés a különbség. A választási kampányban elsősorban a gazdaságról, a megszorítási programról esett szó, továbbá arról, építsenek-e orosz segítséggel atomerőművet, illetve milyen álláspontot alakítson ki Helsinki a görögök további euróövezeti tagságával kapcsolatban. (Finnország azon államok közé tartozik, amelyek szerint ha Athén nem teljesíti az elvárásokat, el kell engedni a kezét). Kissé háttérbe szorult a NATO-csatlakozás kérdése: elsősorban Stubb kormányfő szívügye, hogy hazáját az észak-atlanti szövetség tagjává tegye meg.
A pártok egytől egyig egyetértenek abban, hogy a kormányzatnak vissza kell fognia a költekezést. Nincs vita közöttük abban sem, hogy ez nem történhet a hadsereg kárára. Az utóbbi években ugyanis már jelentősen megkurtították a katonai kiadásokat, a kelet-ukrajnai helyzet, a regionális feszültség miatt azonban ez a folyamat nem folytatható.
Finnország mindig is találékony volt, már ami a költségcsökkentésekre vonatkozó ötleteket illeti. Felvetésekből ezúttal sem volt hiány. Már tesztelik azt a megoldást, amely szerint a postásokat alkalmazzák az idősgondozás területén: az idős rászorulóknak kell ételt szállítaniuk, kivinniük a szemetet és egy kicsit elcseverészni velük.
A vállalati szférában is új utakon próbálnak járni. Már nem a körülbelül két tucatnyi nagyvállalatot részesítik előnyben, hanem a kisebb cégeket, családi vállalkozásokat, az internetes cégeket. Jelentős támogatásban részesítik a sörfőzdéket. Az utóbbi években 40 ilyen cég jött létre, amelyek elárasztották a piacot a nedűvel.
Finnországban hagyományai vannak annak, hogy a pártok mennyire nyitottak a kompromisszumra az egyes választások után. Kimmo Grönlund finn politológus az osztrák Die Pressének elmondta, a voksolás utáni legvalószínűbb forgatókönyv, hogy a Centrumpárt a szociáldemokratákkal és a bevándorlásellenes Igazi Finnekkel lépnek koalícióra. Utóbbi politikai erőnek a 2011-es választáson sikerült az igazi áttörés, amikor megsokszorozta képviselői helyeinek számát: az addigi hat mandátum helyett 39-et kapott. Ilyen látványos emelkedésre alig volt példa a finn parlamentáris demokráciában.
Azóta azonban a bevándorlásellenes retorikával nem tudtak további híveket toborozni. A közvélemény-kutatások szerint Timo Soini pártja körülbelül három százalékkal marad el a négy évvel ezelőtti eredményétől. Soini pártelnök egyébként nem annyira radikális, mint más szélsőséges európai tömörülések vezetői, pártjában azonban akad jó pár veszélyes radikális.
Európának aligha lenne jó hír, ha az Igazi Finnek bekerülnének a kormányba, Brüsszel egyedül abban reménykedhet, hogy a koalíciós partnereknek sikerül megpuhítaniuk a pártot.