Szerelmi szálra bukkant Lázár János; szerinte a heves érzelem Simicska Lajos és a Jobbik között lobbant lángra. A miniszter, ha jól értettem a mondandóját, egy héttel ezelőtt még szelíden lekommunistázta a vállalkozót, már persze csak akkor, ha a Népszavát szélsőbalos újságnak tartja. Legalább is, én így értelmeztem az akkori, ugyancsak sajtótájékoztatón elhangzott kijelentését, miszerint ő nem félti a Hír tévéseket meg a Népszavásokat, az M4-es út építésének leállítása miatt még megkapják a fizetésüket. Amivel Lázár nyilván a Simicska-Népszava tengely kialakulását akarta föltárni. Igaz, nem beszélt szerelemről, nem mondta, hogy a hajdani Orbán-barát lám már a vörösökkel van, de szavait mindenki értette: a Népszavát Simicska tartja életben.
Hagyjuk most megint a dupla fenekű inszinuatív mondatokat, a rejtett tartalom gyávaságát, inkább beszéljünk a lényegről: Simicska és a Népszava között nincs semmiféle kapcsolat, kiváltképp anyagi természetű nincs. Bár lenne - teszem hozzá -, könnyebb lenne az életünk, nem kellene szenvednünk amiatt, hogy a kormány, élén többek között Lázárral, immár fél évtizede kisérletezik azzal, hogy kiszárítsa a Népszavát, amely 2014 előtt valóban kapott hirdetést a Közgéptől. Ez azonban már tényleg a múlt; lapunk minden kormányzati bojkott ellenére él, létezik, talán nem kellene egy miniszteri rangban leledző embernek hazug sejtetésekkel befolyásolni a közvéleményt.
De nem is lenne olyan nagy baj ebben az országban, ha ez lenne a kormányzat legnagyobb hazugsága. A gond azonban az, hogy ez a kisebbek közé tartozik; manapság nap, mint nap derülnek ki újabb és újabb orbitális blöffök, éppenséggel a Lázár-féle sajtótájékoztatókon is. Arról én most nem akarok szavazni, hogy vajon létezik-e a bevezetőben említett szerelem; Simicska Lajos érzelmi állapotát nem ismerem. Legfeljebb annyit fűznék hozzá, hogy nem a Hír tv hirdetett bojkottot a Fidesszel szemben, hanem valahogy éppen fordítva történt. Ám ez legyen az ő bajuk, végül is nem feladatunk a hajdan volt szerelmes pár szakítási utóéletét boncolgatni.
Arról azonban érdemes tűnődni, vajon miért is áll ki a miniszterelnökséget vezető miniszter hétről-hétre a magyar sajtó képviselői elé. A célja, elvileg, az lenne, hogy a kormány bemutassa őszinteségét, nyitottságát, az „előttünk nincsenek tabu kérdések” politikáját. Csakhogy Lázár, ez érződik minden mondatából, megveti az újságírókat, fölényeskedik velük, ami pedig a konkrét kérdéseket illeti, nos, azokra általában nem válaszol. Jobb esetben. Rosszabb esetben félrebeszél, nem őszinte, elutasít, becsap.
Mint ahogy ezt teszi az egész magyar kormány, mikor ki a soros éppen. Hol Szijjártó, hol Fazekas miniszter, hol Csepreghy államtitkár, vagy maga a miniszterelnök. A tapolcai választási vereség után Orbán azt mondta: van úgy, hogy a kapufáról kifelé pattan a labda. Hát jó lenne, ha a kormányfő észrevenné, most már minden labda kifelé pattan; jószerivel nincs olyan téma, amelyről ne derülne ki, hogy a kormányzat rosszul, hazug módon tájékoztatott; már nem csak a szavak cáfolják a kabinetet, hovatovább mindenről dokumentumok kerülnek a nyilvánosság elé, bizonyítván a kormányzati szintű hazudozást.
Nyugodtan kijelenthetjük: recseg-ropog az egész Orbán-rezsim, a miniszterelnök lényegében elvesztette minden hitelét, vagy ahogy Mellár Tamás jobboldali közgazdász fogalmazott a lapunkban: Orbán Viktor megbukott. Szavait a sajátjai sem veszik már komolyan, egyre-másra jelennek meg az elmúlt félévet kritizáló írások a konzervatívnak mondott lapokban, amelyek közül némelyik már – halványan ugyan – de érzékelteti a Fidesz elnökének felelősségét.
Vagyis Lázárnak nem Simicska viszonyairól kellene beszélnie, sokkal inkább arról, hogy állnak ők az Orbán iránt érzett szerelmükkel.
