Horovitz Tamás azt kérte, hogy a pártelnök mondassa le "a holokauszt-tagadó, cipőbe köpködő politikusait, és ne küldje vissza őket bűnbánó módon virágokkal bocsánatot kérni, hogy kiszolgáltassa vele saját érdekeit". Hozzátette: törvénymódosítást kezdeményez annak érdekében, hogy ne évülhessen el három év alatt a holokauszt tagadása, a sírok és emlékhelyek meggyalázásának bűntette.
A szónok hangsúlyozta, hogy nemcsak emlékezni jöttek, hanem új irányt mutatni, mert az elmúlt hetekben, hónapokban sorra jelentek meg hírek zsidó emberek emlékének meggyalázásáról, a holokauszt tényének tagadásáról, és közvélemény-kutatások tanúskodnak az antiszemitizmus erősödéséről. Felhívta a figyelmet a hatékony érdekképviselet szükségességére, amely megálljt parancsol az egyre növekvő antiszemitizmusnak, "a holokamuzóknak, a cipőbe köpködőknek, a náci tetoválást viselőknek".
"Azért vagyunk ma itt, hogy megmutassuk és hogy együtt kimondjuk: elég volt! (...) Azért vagyunk ma itt, hogy együtt mondjuk ki: nem akarunk félni a náci gondolatokat dédelgető politikai erőktől" - fogalmazott Horovitz Tamás. "Ha nem tudjuk megvédeni halottaink emlékét, nem leszünk képesek megvédeni az élőket sem" - jelentette ki.
Zoltai Gusztáv holokauszt-túlélő, a Miniszterelnökséget vezető miniszter tanácsadója, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének korábbi ügyvezető igazgatója azt mondta: 1944-45-ben a nácik és a nyilasok úgy gondolták, hogy a zsidók kiirtása meghozza nekik a békét, a gazdagság paradicsomi bőségét. Mindezt akkor, amikor Magyarország már elbukott, földjén szovjet katonák masíroztak, amerikai és angol repülőgépek bombázták. Nőket, öregegeket, gyerekeket vezényeltek ki a gettóból, a védett házakból, kergették őket nyugatra és a Duna partra - emlékezett. Túlélőként felidézte, milyen volt a torkot szorító félelem, az éhség, a reménytelenség, az álmok nélküli éjszakák rettegése; hogyan várták a hóhércsizmák koppanását. És nem segített az sem, aki korábban talán tapsolt a színésznek a nézőtéren, hálás volt az orvosnak a gyógyító kéz simogatásáért, aki tudta, mit ér a jó cipó - fogalmazott Zoltai Gusztáv, a többségi társadalom közönyösségére utalva.
Végül feltette a kérdést, hogy hol van az a "21. századi új nyilas", aki nemrég beleköpött az egyik vascipőbe és akinek a tapolcai választás nyomán az a képzete támadhat, hogy újrakezdhető a történelem? "Hát nem jönnek, és nem győznek! Még akkor sem, ha most többen vannak. (...) Gyilkos ne legyen reményed!" - mondta Zoltai Gusztáv.
A rendezvény résztvevői - több százan - elmondták a zsidó halotti imát, a kaddist, valamint mécsesek gyújtásával és a Duna sodrására bízott papírhajókkal emlékeztek a holokauszt áldozataira, a folyóba lőtt emberekre.
Papírhajókat dobnak a Dunába résztvevők a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapján tartott megemlékezésen a budapesti Cipők a Duna-parton emlékműnél 2015. április 16-án. MTI Fotó: Marjai János
Tizenegyezren vettek részt az auschwitzi Nemzetközi Élet Menetén
Közel tizenegyezer fiatal zsidó vett részt csütörtök délután a lengyelországi Oswiecimben a 24. Nemzetközi Élet Menetén, a mintegy ötven országból – köztük Magyarországról - érkező résztvevőket német és a lengyel diákok csoportjai kísérték. A menetre - a hagyományoknak megfelelően - a holokauszt áldozatainak emléknapján került sor. A felvonulás az Auschwitz I hírhedt, Arbeit macht Frei feliratú kapujánál kezdődött el, előtte felszólalt a zsidó hagyomány szerint bűnbánatra késztető sófár kürt. A menet végpontjának közelében, a birkenaui tábor kapuján belépők a hangszórókból a holokauszt áldozatául esett gyerekek neveit hallották. A rendezvény a birkenaui gázkamrák romjainak közelében, az auschwitzi áldozatok emlékművénél ért véget. Az ott megtartott megemlékezés végén elmondták a zsidó halotti imát, a kaddist.
