A szomszédasszony kiszaladt a patikába, megkért, hogy egy félórára, vigyázzak Petrára, az unokájára. Így együtt válogattuk a lencsét a négyéves kislánnyal. Persze fél szemmel azért a tévét néztük, a mesében éppen azt bizonygatták, hogy milyen jó, hogy itt a tavasz a virágok a legszebbik ruhájukat veszik fel és táncolnak a szél úrfiakkal. Ki a Nyugatról jövő széllel, ki a Keletről fújdogálóval keringőzik, a madarak állják a zenét, ők kísérik a csicsergésükkel a nagy "bulit"...
A hírekben aztán - mintha a megrendeltük volna - besurran a képernyőre a Vega nevű gólya, ő Délről, egyenesen Afrikából érkezett haza, a Csád-tó környékén telelt. Neki nem volt kedve táncolni semmilyen széllel, fáradtan éhesen rogyott le az Ipolyvecén lévő fészkére. Miért mentél a világ legszegényebb tájára? - mondtam magamban, ott az embereknek sincs mit enniük, és ugyanolyan magas a korrupció mint nálunk. Csak nem szakmát tanulni mentél, ehhez nem kellett volna sok ezer kilométert repülnöd, ebben a témában itthon is kiváló tanárok vannak. Ezt mondtam virtuálisan a gólyának, miközben Petra tátott szájjal nézte a landolást aztán megszólalt: " És hol fér el a gyerek, tetszik látni, a szárnya között nincs hely és a lábát összezárja, a hátán meg nincs csomag". Megpróbáltatás volt elmagyarázni, csak mese, hogy a gólya hozza... Tudom, tudom, szól közbe Petra, én meg nem merek tovább érdeklődni, nehogy fölvilágosítson. De Petra továbbra is filozofál: "Reméljük nem szállnak rá a szép nő fejére! Tetszett látni a tévében, amikor a madarak a szép nő fején a csőrükkel igyekszenek lyukat fúrni. Régen szerettem a madarakat, de amióta verekedősek lettek, már nem csípem őket". Ez egy reklám, nyugtatom a kislányt és szót váltunk arról is, hogy mi az a reklám, hogy ilyen módon hívják fel a figyelmet például a gyógyszergyártók egy fejfájás csillapítóra. Petra egy pillanat múlva kapcsol és nevetve válaszol: "az anyukám is azért ment a patikába, mert őt is megtámadták a madarak".
Nincs az a világháló, amely kielégíthetné a kislány kíváncsiságát: mi az hogy kakaslövés? Húsvétra várva hangozhatott el valamelyik tévécsatornán hogy a tatárjárás idején az Apáca nevű falu lakosai elbújtak az ellenség elől, kutyástól, macskástól, disznóstól, baromfistól... aztán amikor egy kakas nem bírta tovább a csendet, nem bírt a természetével, fölugrott a várfalra és elkezdett kukorékolni, s ezzel elárulta, hogy hol bújtak el a falu lakosai". Azóta bosszút állnak a kakasokon minden húsvétkor! "És ma nincsenek ilyen kakasok"? - érdeklődik Petra. Dehogynem, tele van velük a világ, mondom magamban, néha egyik-másik kukorékol még a magyar parlamentben is, de ha nem figyel a "kiskakas" a fővezérre, a jelenlegi "batu kánra", mindennapossá lehet a kakaskilövés. Nincs vadászati tilalom, annyi az államtitkár-helyettes - összesen 110 - hogy gazdag lehet a zsákmány.
Csak figyeld az eseményeket Petra, majd magadtól rájössz mindenre, eszedbe se jusson, hogy irigykedve kormányablakot követelj, mint azt mórahalmiak tették. Ne a kormányablakot irigyeld a mórahalmi óvodásoktól, és ne is azt, hogy ott van s közelben a Páva Vendégház, ahol - ha nem vigyáznak - esetleg megtanulhatják a "legújabb" ősi hagyományt a pávatáncot is. A pávatánc nem más, mint egy hazug átverés, barátoknak nem ajánlatos.