Szabadulni igyekeztem ettől a pokoli, politikától túlterhelt vasárnaptól. Enyhülést ott kerestem, ahol biztos lehettem, megtalálom, a Duna tévé műsorában. A régi magyar filmek választékában. Szerencsére éppen Gózon Gyula születésének volt a 130. évfordulója, kibányászták az 1934-ben forgatott „Új rokon” digitalizált változatát. Üde volt. Maga a sztori is, a kissé torzított társadalom kép, de különösen a színész kavalkád. A korabeli művészgárda színe-java, és nem csupán a főszereplők, a Gózon házaspár, a feleség, a bámulatos Berky Lili, hanem az úgynevezett epizodisták is. Különösen ők. Kiderült, ami régi titok, hogy a magyar színi világ jogos versenytársa volt a dúsgazdag Hollywood-i sztár parádénak, bámulatos tehetségek szerepeltek nyúlfarknyi epizódokban. A káprázatos Vaszary Piroska, Pethes Sándor, de számomra különösen Makláry Zoltán volt az élmény. Egymondatos vonatkalauz, akit aztán jó évtized múltán a legnagyobb Zubolyként láttam a Nemzeti Színpadán a Szentivánéji álomban. Nem csak magyar Zubolyként remek, a világ Shakespeare mezőnyében is. Íme, mire jó a magyar múlt.