A dokumentum így folytatódik:
Vitathatatlan tény, hogy a cigány kultúra szerves része a magyar és az egyetemes kultúrának. Ennek a szellemi örökségnek az elismertségéért, megismertetéséért azonban ma is küzdeni kell. Ezt a munkát nem helyettesíti sem az üres szólamokat puffogtató kormánypropaganda, sem a mézes-mázos ígéretek, vagy a kozmetikázott statisztikai adatok. Szomorú tény, hogy a cigányság történelme, irodalma, művészete nemhogy a Nemzeti Alaptantervbe, tankönyvekbe, de még a kulturális prospektusokba sem kerülhet bele. A polgári Magyarországon Nyírő József, Wass Albert, Horthy Miklós ma nagyobb megbecsülésnek és tiszteletnek örvendhet, mint Dankó Pista, Czinka Panna, Rácz Aladár, Czifra György, vagy Péli Tamás. Ma dicsőségesebb cselekedet óvodásoknak verset tanítani a kormányablak szépségéről, mint a Kossuth-díjas költő, Bari Károly versét szavaltatni.
Ha az elmúlt öt év jobboldali kormányzásának kommunikációs paravánja mögé nézünk, azt látjuk, hogy az államalkotó tényezőnek nevezett cigányságnak Magyarországon ma kevés oka van az ünneplésre. A „nemzeti ügyek kormánya” soha nem tapasztalt mélységbe taszította a szegényeket, megfosztva őket alapvető jogaiktól. A szegénységben élő több mint négymillió ember sorsa egybeforr a cigányság évszázados sorsával, üldöztetésével, akik szociális helyzetüket szégyenbélyegként viselik.
2015 tavasza nem újjászületést, új életet, hanem reményvesztést, kilátástalanságot, bizonytalanságot hozott a romákra és a szegényekre egyaránt. Az újjáéledő fasisztoid ideológia a szélsőjobboldali politikai közbeszéd részévé vált. Ez, valamint a kettős beszéd és a kormányzati intézkedések egy új feudális rendszert honosítanak meg demokratikusnak hazudott hazánkban. A márciustól átalakított – vagy inkább: megszüntetett – támogatási rendszer tovább mélyíti az emberek kilátástalanságát, miközben jobboldali politikusok és milliárdosok adófizetői pénzből dőzsölnek luxusvilláikban. Az elnyomás, az elesettek elnyomása és megalázása az élet minden területén tetten érhető.
A cigányság sikeres felemelkedésére szánt pénzt ma több százmilliós székházakra, túlárazott autóbérlésekre, kommunikációs ál-stratégiákra, elmutyizott projektekre költik. Ma előbbre való egy futballstadion, mint az óvodás és iskolás gyermekek étkeztetése.
A komfort nélküli építmények szürkeségében élők nem ismerhetik a titokban növekvő luxuslakások idilli világát. Miközben a kormánypártok politikusai napi egymilliót költenek luxusutakra, a szegények már a buszjegyet sem tudják megfizetni. Csak a kiváltságosok gyermekei juthatnak egyetemre, mert a szegregált iskolákból nincs kiút. Ma bűncselekmény, ha az életben maradásért emberek erdőn, mezőn gombát gyűjtenek, börtön jár a rőzsegyűjtésért, és megtorlás a véleménynyilvánításért. A keresztény-polgárinak nevezett kormány számára már az is üldözendő bűn, ha a felebaráti szeretet jegyében ételosztással valaki segíteni akar a rászorulókon.
Látva az egyre szélesedő és terjedő kirekesztést, a diszkriminációt, a szociális válság okozta elkeseredést, ki kell mondanunk: a jelenlegi rezsim a kilátástalanság világát hozta el a romáknak! Ebből a gőggel teli országból csak az új személetű politika vezethet ki minket egy olyan hazába, ahol a lehetőségeket nem a bőrszín és az anyagi javak alapján osztják.
Ma, 2015. április 8-án, a Romák Világnapján azonban még azt kell mondanunk: a magyar cigányság a modern kor rabszolgája. Aki ezt szótlanul és részvétlenül tűri, saját sanyarú jövőjét láthatja meg a magyar romák mai helyzetében.
Teleki László,
országgyűlési képviselő, az MSZP Nemzetiségi Tagozatának elnöke
