Harkiv Ukrajna második legnagyobb városa, a szeparatista Donyeck és Luhanszkkal szomszédos közigazgatási centrum, 1,4 millióan élnek itt. Mivel az utóbbi időben már több robbantás is történt a városban, mindannyiszor katonai vagy más stratégiai létesítményt célozva meg, az ukrán kormányzat úgy gondolja, a merényleteket Oroszországból irányítják az oroszbarát régió destabilizálása céljából. Harkiv stratégiai jelentőségét a területén található számos hadipari, aeronautikai és űrhajózási üzem adja, valamint az, hogy itt található a híres Malisev tankgyár is.
Az ukrán hadipar centrumának számító Harkiv nemzetiségi összetétele ugyan mintegy fele-fele arányban oszlik meg, az ukrán nemzetiségűek túlnyomó része is oroszul beszél, s bár nem csatlakoztak a donyecki és luhanszki szeparatista mozgalomhoz, nem kimondottan Kijev-barát a lakosság és a hangulat. Mint ahogy egy évvel korábban sem volt az, a Krím elcsatolása után Harkivban is sürgették a régió státusáról döntő referendumot, mint tették azt Kelet-Ukrajna legtöbb nagyvárosában.
2014. április 6-án Luhanszkban a tömeg körbe vette és lerohanta a biztonsági szolgálat épületét, a foglyok elengedését és a megye státusáról döntő népszavazás kiírását követelték. Harkivban és a nagyobb keleti városokban a tüntetők a kijevi Majdan mintájára elfoglalták a helyi kormányzati épületeket. Miután másnap, április 7-én kikiáltották a Donyecki Népköztársaságot, Alekszander Turcsinov ügyvivő ukrán elnök bejelentette a terrorellenes hadművelet kezdetét.
