Sportünnepből gyásznap lett Boston városában 2013. április 15-én, amikor egymástól 190 méter távolságra két hátizsákba rejtett, házilagos pokolgép robbant fel a maratoni futás célegyenesében, a beérkező futókat váró közönség soraiban. Hárman életüket veszítették, 264-en súlyosan megsebesültek. Mivel a kuktafazékba épített, játékautók távirányítójával felrobbantott bombákat a földre helyezték, a detonáció alacsonyan történt, ezért 14 embernek amputálni kellett a lábát.
A biztonsági kamerák felvételeinek elemzése alapján három nappal később fogtak gyanúba két csecsen származású férfit, Tamerlan és Dzsohar Carnajevet. A két gyanúsított pánikba esett, Cambridge-ben, az MIT műszaki egyetem területén autót loptak, s fegyvert próbálván szerezni lelőttek egy rendőrt, a 27 éves Sean Colliert. A 26 éves Tamerlan menekülés közben életét vesztette, Dzsohart a rendőrök néhány óra elteltével egy letakart csónakban fogták el. Ő szintén megsérült, de életben maradt.
A fiatalember ellen szövetségi per indult, 30 rendbeli vádat emeltek, közülük 17 esetében halálbüntetés szabható ki. Szövetségi vádat emeltek az 1995-ös oklahomai robbantó ellen is: az iraki háborús veterán Timothy McVeigh 168 embert ölt meg, több mint 600-at megsebesített, amikor egy FBI-irodaépület előtt furgonba rejtett pokolgépet robbantott fel. McVeight bűnösnek találták és 2001 nyarán kivégezték.
Dzsohar Carnajev védői hiába kérték, hogy a pert a feltételezhető elfogultság miatt helyezzék át egy másik városba, a tárgyalást végül mégis Bostonban folytatják le. Igaz, nemigen tudtak volna máshol sem olyan esküdteket találni, akik még nem hallottak a robbantásról, s nem formáltak véleményt előzetesen az ügyről. A dél-bostoni kerületi bíróságon a vád két hét alatt 92 tanút szólaltatott meg, a védelem megelégedett mindössze négy tanúvallomással. Sem Dzsohar két New Jersey-ben élő nővérét, sem Tamerlan özvegyét nem rendelték be tanúskodni. A robbantó szülei Amerikából visszatértek Oroszországba.
A tanúvallomások sorát a legfiatalabb áldozat, Martin Richard édesapja zárta. Az ő családjukat többszörös tragédia érte: nyolc éves fiukat elveszítették, hat éves kislányuk, Jane lábát amputálni kellett, a feleség, Denise a robbanásban fél szemére megvakult, maga William Richard pedig megsüketült. A hallgatóság könnyezett, amikor az édesapa elmondta, miként mérte fel egyetlen pillantással, hogy fia túl súlyos sérüléseket szenvedett, s már biztosan nem lehet megmenteni, ezért a lányát vette a karjába, s rohant vele, hogy legalább egyik gyermeke életben maradjon.
Előzőleg a másik két áldozat, a 29 éves Krystle Campbell és a 23 éves egyetemista, Lingzi Lu halálának körülményeiről is hallhattak az esküdtek. Karen McWatters mondta el, hogyan fogta barátnője, a haldokló Campbell kezét. Egy rendőrtiszt pedig azt, miként próbálta mesterséges lélegeztetéssel életben tartani a nőt, de Campbell túl sok vért veszített.
Sorra tanúskodtak azok, akik maradandó károsodásokat szenvedtek. Jeff Bauman mindkét lábát elveszítette a robbanásban, ő arról beszélt, hogy feltűnt neki a tömegben Tamerlan Carnajev. Az idősebb csecsen volt ugyanis az egyetlen, aki nem figyelte a versenyt, nem volt részese az ünneplő tömegnek. Furcsán kívülálló maradt. Bauman látta a magára hagyott hátizsákot is. A gazdája hirtelen köddé vált, s néhány pillanat múlva bekövetkezett a detonáció.
Dzsohar Carnajev ugyan ártatlannak vallotta magát, de védői nem vitatták, hogy Dzsohar bátyjával együtt követte el a kettős robbantást. Ügyvédei arra alapozzák a védelmét, hogy a merénylet idején még csak 19 éves fiatalember erőszakos bátyja hatása alá került, s a Dagesztánban terrorista kiképzést is kapott Tamerlan nyomására vett részt a gyilkos terv kivitelezésében. Még nem tudni, hogy a tanúk padjára szólítják-e magát a vádlottat a per következő szakaszában, amikor arról kell dönteni, halált vagy életfogytiglant szabnak ki a fiatalabb testvérre.
Jogi szakértők szerint Carnajevnek nincs veszítenivalója. „Ez lehet az egyetlen alkalom, amikor élete megkímélését kérheti” – idézte egy kriminológus véleményét a Christian Science Monitor. A vádlottak padján ülő fiatalember egyébként nem árult el érzelmeket a per során, s eddig nem látszott rajta, hogy bármiféle megbánást tanúsított volna.
A nyomozók, helyszínelők tanúvallomásaiból kiderült, hogy Dzsohar bátyja szerezte a be szükséges alkatrészeket, a robbanószerkezetek maradványain is csupán az ő ujjlenyomatait találták meg. A védelem emellett a két Carnajev-testvér laptopjainak tartalmával igyekezett igazolni, hogy Tamerlan volt az, aki szélsőséges iszlamista honlapokat nézegetett, köztük a „Hogyan készíts bombát anyád konyhájában?” című „ismeretterjesztő” anyagot.
Emellett Tamerlan tartott kapcsolatot radikális muszlim személyiségekkel, míg Dzsohar csak átlagos tizenévesként netezett. Kiderült ugyanakkor, hogy a fiatalabb fivérnek két twitter-címe is volt, az egyiken szokásos diáküzeneteket posztolt, a másikon viszont iszlamista jelszavakat. A védelem szerint ezeknek nem kell különösebb jelentőséget tulajdonítani, mivel csak rap dalok szövegeiből idézett Dzsohar. Egyik twitter-üzenete viszont más hangnemű volt, arról szólt, hogy fiatalon akar meghalni.
A Boston térségében lakók többsége ellenzi a halálbüntetést, s inkább azt helyeselnék, ha Dzsohar Carnajevet életfogytiglani börtönre ítélnék. A WBUR helyi rádióállomás számára március közepén készült felmérésben a megkérdezettek 49 százaléka úgy nyilatkozott, Carnajevet tényleges életfogytiglanra kellene ítélni, szabadlábra helyezés esélye nélkül. 38 százalék szerint viszont halálbüntetést érdemel. A telefonos felmérésben 504 embert kérdeztek meg, köztük 229 bostonit.
Ők még nagyobb arányban, 62 százalékban szavaztak arra, hogy ne végezzék ki Dzsohart. Ez volt az első felmérés a tárgyalás kezdete óta, s az eredmény megegyezett a korábbi közvélemény-kutatásokéval. A Boston Globe napilap 2013 szeptemberében készült felmérése azt találta, hogy a metropolisz lakóinak harmada a halálbüntetés kiszabásának híve, több mint fele ugyanakkor megkímélné Dzsohar életét. Massachusetts az Egyesült Államok egyik legliberálisabb állama, ahol eleve nincs érvényben a halálbüntetés, s az elmúlt 60 évben egyetlen elítéltet sem végeztek ki.