Általános meglepetést keltett, hogy a Magyar Nemzeti Bank március végi - 2 százalék alatti mértékre történt - kamatvágásának hatására a forint erősödésbe kezdett, mert a piaci szereplők kevesellték a kamatcsökkentés mértékét. Hét esztendős folyamat tört ezzel meg, ugyanis 2008 óta nem volt 300 forint alatt a forint árfolyama. A gazdaság szereplői egyre biztosabbak abban, hogy a lélektaninak mondott határ áttörését követően a forint kevésbé lesz sérülékeny, mint a gazdasági világválság óta bármikor. A bankok elszámoltatásának időszakában az is szokatlan és nehezen értelmezhető, hogy a legnagyobb terhet - a céltartalékolás miatt jelentős veszteséget is - magával cipelő OTP részvények árfolyama 2015-ben 40 százalékot növekedett, most ugyan némi korrekció várható, de a részvénypiaci elemzők további drágulást jeleznek előre.
Az infláció mértéke is trendforduló elé néz, de ez sem a megszokott módon. Várakozások szerint augusztusig még a pénzjavulás (negatív infláció) időszakát éljük, akkor viszont már, ha kis mértékben is emelkedésnek indulhatnak az árak. Ezen belül - folytatva az idei trendet - a mezőgazdasági termelői árak tovább csökkennek. 2015 lehet a harmadik egymást követő esztendő, amikor javulnak a szántóföldi növények terméseredményei, ami - egy százalék körüli mértékben - ismét hozzájárulhat a GDP növekedéséhez.
A kőolaj- és földgáz világpiaci árának várható alakulását nehéz megjósolni, feltehetően már elérte a mélypontot, és ha lesz is növekedés az legfeljebb mérsékelt lehet.
Ha már a GDP-nél tartunk, itt a legnagyobb mértékű a különbség a gazdaságkutató intézetek és a banki elemzők előrejelzéseiben. Az előbbiek szerint nem éri el idén a gazdasági növekedés mértéke a 3 százalékot - valahol 2,5 százalék körül "beragad" - ezzel szemben a banki elemzők és a jegybank sem nem lenne meglepve a 3 százaléktól. Ezt megalapozhatja az autógyárak, a gépjármű beszállítók, a vegyipari és a feldolgozóipari cégek folyamatosan bővülő termelése. A kis- és közepes vállalkozásokat a Növekedési Hitelprogram ugyan nem késztette újabb termelésnövekedésre, a "pluszváltozattól" sem várható kézzel fogható eredmény, de a multik teszik a dolgukat.
A GDP növekedésénél érdemes megemlíteni, hogy a már említett banki elszámoltatás és a negatív infláció révén több pénz marad az embereknél, ami a belső fogyasztás növekedését eredményezheti, bár ebben némi törést eredményezhet a vasárnapi zárva tartás negatív hatása.
Vajon valóban ennyire jól áll a gazdaság - tehetjük fel a kérdést az IMF legfrissebb, számos veszélyre figyelmeztető (felesleges állami szerepvállalás, magas GDP arányos államadósság) jelentése kapcsán. A válasz egyértelmű, most értük el azt a szintet, amelyet a gazdasági válságot megelőzően már teljesítettünk. Ez a nyolc esztendő tehát kiesett, nőtt a lemaradásunk a régió többi országához képest. Mivel idén a beruházások a 2014-es esztendőhöz képest elmaradnak, az új uniós gazdasági ciklus első eredményei csak 2016-ban érnek be, ezért a jövő megalapozásában várhatóan idén sem lépünk előre.
Az unortodoxia azonban csak annyit adott fel hadállásaiból, hogy talán jövőre megkezdődik a pénzintézeti különadó kivezetése. Ezzel szemben, a tiltakozások hatására elvetélt netadóhoz hasonló sarcok bevezetésére számítani lehet, ne feledjük az önkormányzatok szinte szabad kezet kaptak újabb adók kivetésére, az ingatlanadó és a luxusadó általánossá tétele is bármikor előkerülhet a kormány tárházából.
Bár folyamatosan meglebegteti a kormány az egy számjegyű, vagyis 9 százalékos szja bevezetését, ez éppúgy nem valódi szándék, mint a 27 százalékos áfa mérséklése. Az adózás tekintetében a kormánynak nincs végiggondolt adópolitikája. Az IMF által joggal kifogásolt államosítások nem hoztak semmit, annál többet vittek. Csak felsorolásszerűen: Mol-részesedés, E.On, MKB Bank, Budapest Bank megvétele eddig százmilliárdokba került és a befektetés megtérülésére belátható időn belül nincs esély.
A Valutaalap által ugyancsak kifogásolt magasan befagyott államadósságon talán valamennyit segít a forint erősödése és az, hogy az állampapírok hozama jóval meghaladja a bankok kamatát, átterelvén a háztartások megtakarítását a Magyar Államkincstárba. A kormány gazdaságpolitikája azonban még mindig veszélyeket rejt magában, elsősorban a végtelennek tűnő államosítások révén.