Akinek van gyereke, átélte azt a csodálatos érzést, amikor kézbe fogja a babát, és büszkén mutatja a látogatóknak. Ám az apa hirtelen elkomorodik, felesége kezébe nyomja a pólyát, s azt suttogja: „csinálj vele gyorsan valamit, büdös!” Az asszony körülszaglássza a pólyát, s megállapítja: tényleg büdös, mihamarább tisztába kell tenni a gyereket. A baba mosolyog: ő nem tehet semmiről, a felnőtteknek kellene sürgősen intézkedniük. Hetek óta érezni a kellemetlen szagot, amely lassacskán bűzzé sűrűsödött, mert senki sem vállalkozik a pelenka cseréjére, egymás kezébe adják a csecsemőt és látványosan fintorognak. A körülállók pedig figyelnek, lesz-e mersze bármelyik „szülőnek” tiszta pelenkát hozni, s a régit szemétbe vetni. De nem! Kézről-kézre vándorol a bűzlő gyermek, miközben azt magyarázzák: nem is büdös, csak egy régi szagot érezni. Pedig hát napról napra egyre jobban bűzlik.
Így állunk a brókerbotránnyal. Legutóbb az örök ködösítő, Rogán Antal magyarázta el, a pelenka jószagú, csak a mosás után még mindig nem tudtak néhány foltot kiszedni belőle. Ám az emberek ennyire azért nem hülyék. Meglehet, a Fidesz-frakciónak bemagyarázhatnak ilyen sületlenségeket, de akik elvesztették a megtakarításaikat, vagy az események miatt öngyilkosságot választott hozzátartozóikat gyászolják, azok nem. Ők várják, hogy mondja ki már valaki, kik a felelősek, hogyan történhetett meg, ami történt, és kik a bűnösök. Mert akkora a kavarodás, hogy szinte semmit sem látni és hallani, csak a növekvő bűzt érezni. Úgy volna tisztességes, ha a főmosodás Rogán Antal nemcsak övéi előtt pózolna a parlamentben, s nem a múltról, hanem a jelenről is szónokolna.
Milyen férfias jelenség lett volna, amint a debreceni tüntetőknek elmagyaráz egy-két dolgot, s megmagyarázza, hogyan jutott a cég közelébe Orgován Béla büntetett előéletű, egykori közmunkás, mint vezérigazgató. Erre a rejtélyre bármelyik mosodás magyarázatot adhatna, de nem teszi. Látni vélem Rogán urat, amint kiáll és megerősíti a főügyész bölcselmeit a tisztességes eljáráshoz való joghoz, amelyről eddig nem esett szó olyankor, amikor valamelyik szoci vezetőt kellett elvinni, hogy aztán megszégyenítsék ország-világ szeme láttára. Elmondhatná, miért „ismeretlen tettes” ellen kezdtek nyomozást, amikor azt tényleg mindenki tudta, ki az ismeretlen. Milyen megnyugtató volna mosodás úr ajkáról hallani, hogy a miniszterelnök azért tartotta titokban a bajt, mert védelmezte a kisemberek megtakarításait.
„Álom-álom, édes álom…” Ne reménykedjünk! Csak a bűz terjeng, és a hazugságok száma növekszik, míg végül egy-két emberrel elvitetik a balhét. És Orbánostul, Szijjáróstul, Poltostul, mindenki büszkén lebegteti a pelenkáját, lám, milyen tiszta és makulátlan!
