A pszichológus Oláh Attila - a gender-témákkal foglalkozók nagy meglepetésére - az empirikus kutatási módszer eredményeit mutatta be, amely eljárás különbséget tesz a női és a férfi agyműködés között. A legtöbb jelenlévő vitatta Oláh témáját, amire a pszichológus megoldásképp a közös fröccsözést ajánlotta. De Oláh csak az egyik látásmódot képviselte: A férfiasság változó formái című fórumon felszólalt férfikutató, politikus és egy civil szervezet vezetője is. Az előadók jókedvűen emlegették fel, hogy mindegyikük – férfi. Meglepő ugyanis, hogy egy ilyen gender-témákat feszegető beszélgetésen ne szólaljon fel nő, sőt, ezúttal fordult a kocka, hiszen legtöbbször csak nők képviseltetik magukat a témában.
„Soha nem volt még ekkora visszhangunk” – üdvözölte a népes publikumot Kováts Eszter, a FES projektvezetője. Az esemény valóban telt házat hozott, már az előzetes regisztráció során kiderült: nem fog minden érdeklődő beférni a Kossuth Klubba szervezett fórumra. Az alapítványnak három éve fut a „Nemek közötti igazságosság Kelet-Közép-Európában” című kelet-közép-európai genderprojektje. Egy évvel ezelőtt kezdett egy vitasorozatba, hogy párbeszédet kezdeményezzen a nemek társadalmi egyenlsőégéről eltérő világnézeteket valló emberek között. Immár a negyedik beszélgetést szervezték a sorozathoz, most A férfiasság változó formái a társadalomban és a férfiak szerepe a nemek közötti társadalmi egyenlőség jegyében címmel.
A FES véleménye az, hogy úgy lehet igazán tenni a nemek egyenlőtlenségének felszámolásáért, ha nem a levegőbe beszélünk és a mindennapi rutinban keressük a megoldásokat. Ehhez hűen gyermekfelügyeletet biztosítottak az egész délutános vita alatt, amelynek örülnének, ha bevett gyakorlatként működhetne az ehhez hasonló fórumokon is.
Rosszul járt férfiak
Első felszólalóként Hadas Miklós a férfikutatók munkáján keresztül mutatta be a férfi szerep fejlődését. A Corvinus Egyetem szociológusa igen nagy sikert aratott beszédében rámutatott, hogy a történelem kezdete óta a férfi életének valamennyi formájában a háború, a férfi erőszak jelent meg, vagyis a férfi – férfi elleni versenye. Ez azonban a kapitalizmus térhódításával megváltozott: a férfiak már egymás mellett kezdtek versenyezni. „Férfiak beszéltek férfiaknak, férfiasan, férfiakról” – hangsúlyozta Hadas. Ezt azonban váltotta a gender-elmélet, amely lehetővé tette, hogy nem csak a nőket, hanem a férfiakat is kutatásokkal vizsgálhassák. Így megszületett a férfiakkal foglalkozó tudományág: a férfikutatás.
Felszította ugyanakkor az indulatokat Oláh Attila előadása, amelyet az empirikus kutatási módszerre alapozott. Az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának pszichológusa szerint minden különbözőség férfi és nő között az evolúció terméke, vagyis az evolúciós feladatmegosztás szerint a férfi „járt rosszul”. Ugyanis ő dolgozta ki azokat az alkalmazkodási stratégiákat, amelyek szükségesek voltak az egész faj fenntartásához. „A férfi azért járt rosszul, mert elhasználódott abban, hogy folyamatosan megoldásokat kellett hoznia. Ennek lett a következménye az, hogy a nők várható élettartama 5-10 évvel magasabb” – magyarázta Oláh.
A pszichológus beszédén a hallgatóságból többen is felháborodásukat fejezték ki az empirikus kutatási módszerrel és annak eredményeivel kapcsolatban. Többek között Juhász Borbála, a Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség elnöke is mikrofont kért, és hangsúlyozta, rég tudjuk már, hogy a különbségeket semmilyen szinten sem kell biológiailag keresnünk, sokkal inkább a kultúrák és az adott helyzetek függvényében. Még Hadas Miklós is megjegyezte, hogy férfitudomány éppen az ilyesfajta látásmód miatt jött létre. Oláh megelégelve a vitázókat, annyit válaszolt: „ha valaki mást tapasztal a mindennapokban, annak fizetek egy fröccsöt”.
A Három királyfi, három királylány mozgalom neve kevésbé ismert, így a következő előadó Székely András rögtön fel is dobta a kérdést: „ki hallott már rólunk?” A szervezet vezetőjének örömére a teremben sok kéz a levegőbe emelkedett. Csoportjukat egyébként arról érdemes ismerni, hogy ők hozták létre – a Házszabályon kívül – az egyetlen olyan papírt, ahol együtt szerepel az öt parlamenti pártfrakció aláírása. A 2013-as Ötpárti nyilatkozatban a pártok vállalták, hogy sem most, sem a jövőben nem támogatnak olyan intézkedéseket, amelyek meggátolják a gyermekvállalást, ugyanis a mozgalom célja az, hogy minél több kívánt, tervezett gyermek születhessen.
Székely előadásában a férfiasság és apaság kapcsolatát dolgozta fel: szerinte szükség van rá, hogy megszabaduljunk a jellemzően sztereotip képekről az apasággal kapcsolatban. Hangsúlyozta, hogy újra kell definiálni az apa és anya szerepkörét, de nem mindegy, hogy „hol, és mennyiben kell a régi meghatározottságokon változtatni ahhoz, hogy a karakterek ne mosódjanak el, de mégis felszabadító legyen az új lehetőség”. Ehhez nyújt segítséget a szervezet kiadványa, az Apa-füzet, amellyel az újdonsült szülőknek segítenek az alkalmazkodásban és a korai apa-gyerek kapcsolat fontosságának felismerésében.
Ne felejtsük el: a gender-politika igenis gender-független
A fórumon előadást tartott két külföldi szakértő is: az észt Marek Sammul és a cseh Michal Uhl. Mindketten rámutattak arra, ami néha kimegy a fejünkből: a gender-területek nem csak a nőkre korlátozódnak. Sammul, aki egy állami megbízásból készült, férfiakról és a férfiasság formáiról szóló észt kutatás eredményeit mutatta be, hangsúlyozta, hogy a többi gender-területtel szemben a felmérésekben a férfiak azok, akik háttérbe szorulnak, ugyanis kevés vizsgálat foglalkozik külön a férfiasságról. A kutatás legérdekesebb eredménye, hogy a férfiak nagy része akar gyereket, és a megszületett gyermekek akkor is „akart gyermekek”, ha nem is tervezettek. Kiderült az is, hogy a legtöbb észt férfi számára első a család, és második a munka, amely azért következik rögtön a második helyen, mert úgy gondolják: minél többet dolgoznak, annál kedvezőbb körülményeket tudnak teremteni a családjuk számára. Tehát – szemben a nők gyermek melletti karriervágyával - egyáltalán nem a munkahelyi pályafutás a fontos számukra.
Michal Uhl, aki a Nemek Egyenlősége Kormányzati Tanács tagja a Cseh Köztársaság elmúlt 17 évén keresztül mutatta be, hogy náluk hogyan működik a gender-politika. Ugyanis országában már 1998-tól parlamenti szinten foglalkoznak ezzel és nem csak – mint nálunk – a civilek lobbiznak a nemek egyenlőségéért. A dolog érdekessége, hogy még a 2006-os jobboldali kormány, majd 2010-től egy még konzervatívabb párt vezetése alatt is teret engedtek egy esélyegyenlőségét elősegítő munkacsoportnak. 2006-tól a cseh zöld párt tagjai képviselték erőteljesen a gender-politikát, 2010-től pedig – tehát mikor konzervatív párt volt hatalmon - meglepő, de még egy a nemek egyenlőségét elősegítő kormányzati tanács is létrejött.
Uhl megjegyezte, hogy ha már egyenlőségről beszélünk, akkor az oktatási rendszerben is egyenlőnek kellene lennie a nemek arányának, ugyanis – Magyarországhoz hasonlóan – nagyon alacsony a férfi tanárok száma az iskolákban. „Csehországban a hagyományos semleges gender-politikát követi” – hangsúlyozta. Szerinte szem előtt kell tartani, hogy a gender-politika igenis gender-független. Ezzel szemben a legtöbben csak a nőket emelik ki, például a kvóták kizárólag őket részesítik előnyben. Hozzátette azonban, hogy ezzel is óvatosan kell bánni, hiszen nem rég Skandináviában szó esett a kötelező apasági szabadságról, amelyet rengeteg negatív kritika ért. A munkaügyi miniszter ugyanis beharangozta, hogy büntetéssel sújtanák azt a férfit, aki nem marad otthon a meghatározott ideig.
Jóindulatú szexizmus a politikában
Böcskei Balázs utolsó előadóként visszaterelte a témát a magyar helyzetre: "a férfi politikusoknak saját magukat kellene emancipálniuk" - mondta az Intézet a Demokratikus Alternatíváért igazgatója. Szerinte Magyarországon ne várjunk csodát azoktól a férfi politikusoktól, akik "benne vannak a rendszerben". Kiemelte, hogy a pártok politikai stratégiai szempontból "játszanak", amikor választások előtt rendszeresen előállnak a "legyen női jelölt" szlogennel. "A vége mindig az, hogy természetesen - állításuk szerint - nem találnak női jelölteket". Böcskei szerint ennek rendszerint bedől a sajtó és a választók is, ám a magyar politikusok nőkhöz, sőt a politikusnőkhöz való hozzáállását valójában jóindulatú szexizmusnak lehet nevezni. Erre példaként két esetet említett: az egyik, mikor a nőknek olyan kevésbé frontvonalas feladatköröket adnak, mint például a környezetvédelem.
A másik, amikor szemtől szemben tesznek megjegyzéseket női politikustársaik külsejére, vagy csak egyszerűen degradálják neme miatt. A legutóbbi ilyen "beszólás" Tüttő Kata szocialista politikust érte, akit a fővárosi közgyűlés ülésén Kovács Péter, a XVI. kerület fideszes polgármestere alázott meg. Tüttő akkor közleményben reagált a történtekre, de az ilyen sérelmek csak ritkán kapnak nyilvánosságot. "Szükség lenne egyfajta női politikai bátorságra, ugyanis sokszor az adott platform sem értesül az ilyen esetekről - legfeljebb a sajtóból -, így aztán végképp nem fog megoldódni semmi" - fogalmazott Böcskei.
A FES következő – sorban az ötödik – fórumát Az eltűnt népességrobbanás nyomában – A gyermekvállalással kapcsolatos diskurzusok címmel rendezik április 22-én, az Aranytíz Kultúrházban.
