A minap újra odaítélték a Radnóti Miklósról elvezett antirasszista díjat. Többek között olyan kiváló emberek kapták meg, mint az író Konrád György , a világhírű dirigens Fischer Ádám - nem mellékesen mindketten a polgári szabadságjogok harcos szószólói - és mások. Egyszer, még 2008-ban, amikor a Népszava szerkesztőségével együtt én is megkaptam e kitüntetést eltűnődtem: végtére is minek külön kitüntetni valakit azért, mert magától értetődően szembeszáll a rasszizmussal, a fajgyűlölettel? Hiszen ez - gondoltam hét évvel ezelőtt - a lehető legtermészetesebb, a nyugati civilizáció polgárának egyetlen lehetséges magatartása. Azóta meg kellett tanulnom, hogy e természetes viselkedés manapság itt, Európa huzatos végvidékén, egyáltalán nem természetes. Civil kurázsit, emberi, állampolgári kiállást, tatást és bátorságot követel. Ha a szabadság és a szolidaritás eszméit meg akarjuk védeni, akkor naponta fel kell emelni szavunkat, minden tettünkkel helyt kell állnunk. A szabadság és az emberi méltóság híveinek újra és újra le kell győzniük csüggedésünket, a fásultságot, az úgyis hiába sötét érzését.
Van okunk a bizakodásra! Többen, sokkal többen vagyunk a szabadság barátai, mint hinnénk. A pesti utcán már nem - nem csak - az újnácik bakancsai csattognak! A szabadság és a demokrácia hívei immár fél éve visszahódították az utcát. Ha a demonstrálók nem is értenek mindenben egyet, az önkény, az elnyomás, az erkölcstelenség ellen közösen lépnek fel.
A kitüntetés átadása előtt a Centrál kávéház különtermébe már be sem fértünk, annyian jöttek el, hogy meghallgassák Konrád György, Berkovits György és mások felolvasását. Különböző hangon, különböző stílusban, de valamennyien a szabadságról, az elnyomás minden formájának elviselhetetlenségéről szóltak. Közben a magunk szolid, polgári módján megemlékeztünk Haraszti Miklósnak, a hajdani demokratikus ellenzék kiemelkedő alakjának hetvenedik születésnapjáról is. Haraszti nyíltan diktatórikus korban a Darabbér című híres szociográfiájával leleplezte az úgynevezett "munkásállam" hazugságát, egyben fellépett a cenzúra ellen. Börtönbüntetést kapott érte.
Gyarapodik, erősödik a szabadság híveinek tábora! Közben szennylapok és szennytévék zúdítják ránk a gyűlöletet és az ostobaságot. Botrányoktól, csalásoktól, milliós tolvajlásoktól hangos az ország! Az elnyomás, a népbutítás gépezete már csikorog. Akik eddig vakok voltak, most kezdenek hinni a szemüknek, kezdik megismerni a ránk telepedett maffiaállam valódi természetét. A különböző keresztapák hatalmuk fogytán egymásnak esnek, lelepleződnek, szinte nincs nap, hogy valami újabb aljasságra ne derülne fény.
Még nehéz idők várnak ránk, de nem a reménytelenség, a kilátástalanság ideje ez. A szabadságharcunk lassan meghozza a győzelmet, a demokraták jelöltjei sorra aratják kisebb-nagyobb választási sikereiket. Kis győzelmek ezek, de győzelmek, amelyek megrendítik a korábban kikezdhetetlennek hitt "fülkeforradalmas" hazugságrendszert.
Nem akarunk túl sokat. Csak egy békés, nyugodt "átlagos" Magyar Köztársaságot, ahol a tisztesség, a jóakarat, az egymás iránti szolidaritás békéje honol. Ahol együtt utasítjuk el a gyilkos "illiberális" eszméket. Egy tisztességes európai Magyarországot, egy lassan gyarapodó, eszeveszett ideológiáktól megszabadult országot. Mert megérdemeljük.
