Nem csupán magasabb körökben, de mifelénk a végeken, a kocsmapolitikai bizottságokban is beszédtéma a Quaestor-ügy. Ezúton tolmácsolok néhányat, hátha akad olvasó, aki tényleges válaszokkal is tudhat segíteni polgári borozónk izgatott közönségének.
Van, aki arra kíváncsi, honnan a bánatból volt a gombfoci-minisztériumnak hetvenmilliárdnál jóval több befektetni való forintja, amikor szerte az országban a nemmegszorítások miatt szív mindenki. Ez – így talán érthetőbb – fedezne 21-22 jelenlegi lottóötöst vagy bő 20 felcsúti stadiont.
Jó, lehetett nekik a párnacihában, van annak, aki el nem issza… De ki kapta az üzletszerzési jutalékot, ami legalsó hangon is két tüzépbarokk dunakeszi cicaház ára? A jutalék törvényes, és a mi jár, az jár - Schmitt Pál óta tudjuk.
A keményen dolgozó kisembert persze nem érheti kár, mert lefoglalták az MFB által finanszírozott győri stadiont is. Rogánhausen báró szerint legalábbis. Ám tudnivaló – és ezt minden devizahiteles tudja is – a stadion, éppúgy, mint a sánta Nándi háza – a banké, ami hitelezte.
Szóval ilyesmiről beszélgetnek az emberek országszerte. Meg arról, hogy „ezek” elfelejtettek egyformán hazudni. Mióta Lajos kilépett a boltból, senki nem látja át többé az ország forradalmi gazdaságát, mely építmény azóta recseg-ropog, és már mindenki csak a saját feje fölé tekintget.
