A Lenin mauzóleum mellvédje volt a Szovjetunióban a hatalmi viszonyok legfontosabb kirakata. Feltűntek rajta, és eltűntek róla kisebb-nagyobb hatalmasságok. Nagy konzekvenciákat levonó dolgozatokat írtak róla nyugati kremlinológusok, hogy november 7-től május 1-ig, májustól novemberig kik kerültek a szélről mind közelebb a nagy tanítóhoz, kik távolabb, illetve kit retusáltak le. A zárt, vezérelvű ország legfontosabb politikai barométere volt az a mellvéd, aminek funkcióját ma minálunk a stadionok VIP páholya tölti be. (Észak-Koreában egyenesen a hivatalos státusza emelkedik meg annak, aki közös fotón látható Kim Dzsongunnal.)
Mindig örömmel vegyes kíváncsisággal nézem hát a meccsek után megjelenő képeket. Most például Csöbör Katalinét (a 444 szúrta ki), aki még igencsak a szélén áll a mauzóleumnak, messze a centrális erőtértől. Magányos, senki nem beszélget vele, de igen, felbukkant ott. Jelent valamit, ha borsodi honanyaként a görög-magyart onnan nézheti. Nyakában nemzeti sál, és orcája – uram, irgalmazz! - nemzetiszínűre mázolva. Arckifejezése: mint aki vackorba harapott. Minden kezdet nehéz, de áthidalja ezt áhítatos képaláírása:„Tegnap este Miniszterelnök úrral együtt szurkoltunk a magyar csapatnak”.
Ezekért az önmegalázó, leleplező cuccokért már érdemes volt föltalálni a Facebookot – és stadionokat építeni.
