A házelnök a Frim Jakab Emlékérem és a Göllesz Viktor ösztöndíj átadásán köszöntőjében úgy fogalmazott, olyan társadalomban, olyan közösségben akarunk élni, amelyben mindenki annyit ér, amennyit át tud magából adni embertársai részére, mindenki annyit ér, amennyit segíteni tud másokon.
Az Országgyűlés elnöke beszédében kiemelte, törekedni kell arra, az ország és a társadalom akadálymentes legyen, szó szerinti és átvitt értelemben is, és hogy a hátrányosabb helyzetben lévő embertársaink elé ne gördítsünk olyan akadályokat, amelyek hátráltatják őket érvényesülési törekvéseikben. A házelnök kitért arra, hogy 2001 és 2011 között 52 ezerről 66 ezerre nőtt a fogyatékossággal élő foglalkoztatottak száma.
A házelnök szavait némileg árnyalja az a közlemény, amelyet a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége (MEOSZ) adott ki az Országgyűlés Népjóléti bizottságának szerdai ülése után. A szövetség alapvetően egyetért a 2015-2025-re szóló Országos Fogyatékosságügyi Programmal, kár viszont, hogy az, a kabinet mulasztása miatt, több mint egy évet késett. A szövetség reméli, hogy a stratégia megvalósítását szolgáló intézkedési tervet a kormány minél hamarabb kidolgozza a fogyatékos embereket képviselő érdekvédelmi szervezetek bevonásával, és nekilát a felzárkóztatásuknak, mert az életkörülményeik az elmúlt években csak romlottak.
Az előző, 2007-2013-as időszakra szóló Országos Fogyatékosügyi Programot 2014-ben követnie kellett volna a következő időszakra szóló stratégiának, azonban azt a kormány csak az idén tavasszal nyújtotta be az Országgyűlésnek. Bár az előző program 2012-2013-as évekre szóló intézkedési tervének megvalósításáról szóló jelentés – amelyet a Népjóléti bizottság fogadott el – azt sugallja, hogy fogyatékosügyben minden a legnagyobb rendben van, ez koránt sincs így. A jelentésből kimaradt például, hogy a súlyosan fogyatékos embereket iskolába, munkába, orvoshoz vagy fejlesztésre szállító, és az önálló életvitelükben segítséget nyújtó támogató szolgálatok a folyamatosan csökkenő állami támogatás miatt az elmúlt években nagy számban szűntek meg, a többiek pedig az összeomlás szélén állnak.
Míg a szolgálatok 2008-ban nyolcmilliárd forintból gazdálkodhattak, 2013-ban már csak alig több mint hárommilliárd forint jutott nekik. A gyógyászati segédeszközök támogatási rendszerét is úgy vizsgálták felül, hogy számos eszköz, köztük az ortopéd cipők térítési díja emelkedett, a súlyosan mozgássérült embereknek pedig évek óta csak napi három nadrágpelenkát támogat a társadalombiztosító. A beígért segédeszköz-kölcsönző rendszer nem indult el, és a közösségi közlekedés akadálymentesítése is alig haladt előre. A jelentés az elért eredmények között sorolja fel a 61 millió forintból létrehozott akadálymentesítési adatbázist, amellyel csak annyi a gond, hogy késve készült el, majd hetekig egyáltalán nem volt elérhető, és nem használható arra, hogy a hétezer közintézmény felmérését tartalmazó rendszerből átfogó, reprezentatív adatok legyenek lehívhatóak.
Így, hiába költött rá az állam, nem tudni pontosan: hol tart ma Magyarország az akadálymentesítésben, amelynek egyébként 2013 tavasza óta törvényi határideje sincsen, mert azt is eltörölték. Az új határidőket az új fogyatékosügyi programhoz kapcsolódó intézkedési tervnek kellett volna kitűznie, de a kormány mulasztása miatt eddig erre sem került sor.
