Ahogy Lajos cimborám szokta mondani, hogy minden terméket azzal kell hirdetni - ami egyáltalán nem jellemző rá. A múltkor, amikor tűrhetetlen hangyaírtó szagra panaszkodtam a szobában, felolvasta az általa fogyasztott meggytea összetevőit (ami felelős volt a szagért), mondanom sem kell, hogy meggyből volt benne a legkevesebb. A NAV pontosan e logika mentén nevezte el az egyszerűsített adóraktárat: az engedélyezéshez szükséges szekérderéknyi papírost körmönfontan egészítik ki a kiismerhetetlen ügymenettel. Bedőltem cimborám tanácsának, "csak menj oda, segítenek, semmi gond nem lesz", mert a NAV-ban olajozottan mennek a dolgok. (...) Aki tehát el szeretné adni a borát készüljön a legrosszabbra, de garantálom, hogy még így is fogja kellemetlen meglepetés érni.(...)Mindenekelőtt gyűjtsük össze az alábbi papírokat: a borospince tulajdoni lapja (nem kell az eredeti); kézi helyszínrajz a pincéről; a hordók leltára (berajzolva az alaprajzba az elhelyezkedésük, anyaguk, méretük); a pince működési engedélye (amit a Nébihtől kell most éppen beszerezni); erkölcsi bizonyítvány; őstermelői igazolvány fénymásolata; hegyközségi kódszámot tartalmazó eredeti okirat. Ha az ember őstermelő, akkor időnként lejár az őstermelői igazolványa. Gondolom a fénykép miatt - bár az nincs benne. Akkor az lehet az oka, hogy a jámbor paraszt feladja az őstermelést, elmegy inkább nemzetgazdasági miniszternek, oda feleannyi papír sem kell - sőt, még diploma sem. (...)