A második világháborúnak ugyan már majdnem 70 éve vége, ám szinte minden korábbinál erőteljesebben került előtérbe: fizessen-e Berlin kártérítést a görög kormánynak a nácik által elkövetett bűntettekért, vagy sem. Alekszisz Ciprasz görög miniszterelnök egyik nemrégiben elhangzott parlamenti felszólalásában nyíltan beszélt erről a kérdésről, s mint fogalmazott, Németország jogi trükkel akarja kitérni a jóvátétel megfizetése alól.
Ciprasz parlamenti felszólalásában bejelentette, kormánya jóváhagyta egy, az üggyel foglalkozó parlamenti bizottság felállítását. "Németország újraegyesítése után létrejöttek a jogi és politikai feltételek a kérdés megoldásához. A német kormányok azonban azóta is elhallgatják és halogatják az ügyet” – hangoztatta. Mint fogalmazott, a negyvenes években megsemmisült infrastruktúrát, az országból elhordott műkincseket, és a megszállás miatt még kamatot is kell fizetnie Németországnak. "A görög kormány teljes mértékben eleget fog tenni vállalásainak. De arról is gondoskodni fogunk, hogy Görögország és a görög nép követelései is teljesítve legyenek” – hangoztatta.
A hitelmegállapodás nem éppen nagy hívének tartott új görög elnök, Prokopisz Pavlopulosz is csatlakozott a kormányfőhöz. Kijelentette ugyanis, mindent elkövet azért, hogy napirenden tartsa a német kártérítés kérdését. „Ma is jogosak és érvényesek a kártérítés, illetve az Athéntól kikényszerített hitel visszafizetésének kérdése” – idézte az államfőt az Ana hírügynökség. Hozzátette, államfői megbízatása alatt minden jogi eszközt is igénybe vesz arra, hogy kicsikarja a németektől a követelt pénzt.
A fenyegetőzés nyilvánvalóan a Görögországnak megszavazott 240 milliárd eurós hitelre vezethető vissza. Sok szakértő szerint Athén sosem lesz képes a hatalmas pénzösszeg visszafizetésére. Ezért alternatív, mondhatni unortodox megoldásokhoz folyamodik. Ciprasz kormánya ugyanis Németországtól várja az állam megmentését. Milyen egyszerű is lenne minden! Berlin kiegyenlítené a görögök tetemes adósságát, a radikális baloldali kormánypárt, a Sziriza megvalósíthatná álomszerű ígéreteit, Görögország gondjai egy csapásra megoldódnának.
Berlin sem tagadja, s ezt már Konrad Adenauer 1949-től 1963-ig hivatalban lévő kormánya is elismerte, hogy a náci Németország 1941 áprilisban minden ok nélkül támadta meg a görögöket, s a következő négy évben brutális rezsimet vezettek be. Arányait tekintve Görögországnak okozták a legnagyobb kárt a világháború folyamán Lengyelország, a Szovjetunió és az egykori Jugoszlávia után. A Wehrmacht 1944-ig tartotta uralma alatt Görögországot. Az egyik legszörnyűbb vérengzést 1944-ben hajtották végre a német katonák, amikor Disztomo görög faluban hajtottak végre vérengzést, 220 helyi lakos halálát okozva. Ez volt a második világháborúban az egyik legszörnyűbb polgári áldozatokkal járó mészárlás a Balkán-félszigeten.
Irreális követelések
Athén a világháborút követően irreálisan magas pénzösszeget követelt: az összes német kártérítés felét akarták megszerezni. A nagyhatalmak azonban eleve nemet mondtak a görögök túlzó igényeire. A párizsi békekonferencián, 1946-ban, Görögországnak a németek által fizetendő összes kártérítés 4,5 százalékát szavazták meg, amelyet további 2,7 százalékkal toldottak meg. A németek a kárt készpénz mellett gépekben is megfizethették. Ez utóbbiak értéke akkori áron 25 millió dollár volt, ez ma körülbelül 2 milliárd eurónak felel meg.
Csakhogy a gépeket sosem kapta meg Görögország. A szállítmány harmadát 1950-ben indították útnak hajón Görögországba, ám sosem érkezett meg a görög kikötőkbe. A másik kétharmad a hamburgi kikötőben rozsdásodott, mígnem eladták a briteknek. Máig nem tudni, hol veszett el a szállítmány, feltehetően kétes hátterű üzletemberek "privatizálták". Nem kizárható azonban az sem, hogy akkoriban a görög kikötők nem is voltak fogadóképesek. A világháború után ugyanis Görögországban polgárháború tört ki, amely 1949-ben a kommunisták vereségével zárult. A konfliktusban összesen 40-160 ezer ember vesztette életét.
Az 1953-as londoni megállapodásban a nagyhatalmak elhalasztották a kártérítésről szóló döntést. Ugyanakkor a németek ezután további jelentős összegeket juttattak Athénnak. 1953-ban 200 millió márkányi befektetési hitelt nyújtottak, 1960-ban pedig 115 millió márkát utaltak át a görögök számára, pontosabban az áldozatok hozzátartozóinak.
Történt-e átutalás?
A kártérítés legnagyobb követelői azzal érvelnek, hogy a világháború idején a görög nemzeti bank 476 millió birodalmi márkát folyósított Németországnak, természetesen nem önszántából. Ezt az összeget ráadásul sosem fizették vissza - állítják. Egyes források ennek mai értékét 8-11 milliárd euróra becsülik kamatokkal együtt. Egy görög szakértői bizottság szintén arra a következtetésre jutott, hogy Németország körülbelül 11 milliárd euróval tartozik a görögöknek. Más kérdés, hogy ha Berlin ki is fizetné, vagy legalábbis elengedné ezt a pénzt a görögöknek, ennyivel biztosan nem lennének kint a vízből.
A napokban azonban a Die Welt teljesen új megvilágításba helyezte kölcsön ügyét. A korabeli dokumentumokat böngészve a lap azt közölte, hogy valójában nem volt szó ekkora kölcsönről. Akkor honnan jön a 476 millió? Egy feljegyzés arról szól, hogy ennyibe került a német jelenlét fenntartása Görögországban. A papíron azonban nem szerepel sem a hitel, sem a kölcsön szó. A lap szerint a több százmilliós Németországnak nyújtott görög kölcsön nem több legendánál.
A német kártérítéssel kapcsolatban már korábban is időnként egészen vad elképzelések láttak napvilágot. A kártérítés régi szószólója a radikális baloldali politikus, Manolisz Glezosz. Ő egyfajta jelkép hazájában. Bár sokáig a Sziriza nagy támogatója volt, február végén élesen bírálta a kormányt, amely szerinte behódolt az EU-nak azzal, hogy megállapodott a hitelmegállapodás meghosszabbításáról. Jelenleg a radikális baloldali párt európai parlamenti képviselője.
Ami a német kártérítés ügyét illeti, előzőleg Glezosz állt elő a legnagyobb követeléssel. Alighanem azért, mert az 1922-ben született író ma is élénken emlékezik a nácik által elkövetett szörnyűségekre. A németek 1941. április 27-én vonultak be Athénba. Glezosz ekkoriban a görög Vöröskeresztnél dolgozott, s ellenálló volt. Állítólag röviddel a náci inváziót követően, 1941 májusában, egy társával felmásztak az Akropoliszra, s eltávolították a horogkeresztes zászlót.
Úgy véli, hogy ezzel is sokaknak bátorságot adtak az ellenállásra. Glezosz ma, kilencven év felett is aktív politikai tevékenységet fejt ki. Különösen a német kárpótlás ügye foglalkoztatja. Azt a követelését azonban, amely szerint kamatokkal együtt 1000 milliárd euróval tartozik Németország Athénnak, még radikális baloldali társai is túlzónak tartják.
