A „Norddeutsche Allgemeine Zeitung" keleti harctéren levő tudósítója írja: Amikor a német csapatok a Bzura-szakaszhoz közeledtek, Sochacev kör-nyékén a város birtokáért nagyon heves harcok fejlődtek ki. Sochacev város a Bzurának Visztulába való torkolásától néhány mérföldnyire fekszik és itt tették az oroszok legelkeseredettebb kísérleteiket a német front áttörésére.
Végül mégis csak kénytelenek voltak a várost kiüríteni és ekkor bosszújukat a szegény zsidó lakosságon töltötték ki. A várost az ellenséges gránátok már romhalmazzá lőtték, a polgári lakosság nagy tömege ottpusztult és csupán azok maradtak életben, akik pincékben vagy egyebütt kellő födözéket találtak az ellenséges lövedékek elől.
Többnyire zsidók voltak ezek, akiket az orosz hatóságok kémkedés gyanúja miatt folytonosan zaklatnak. Amikor az orosz csapatok a várost kénytelen odaadták, az életben maradt zsidókat valamennyit leöldösték. A sértetlen zsinagógát fölrobbantották. A zsidó negyed, amely fekvésénél fogva csak kevéssé volt kitéve a pusztulásnak, tele van halottakkal.
Az utcákon mindenfelé holttestek hevernek. A városban nincs egyetlen élőlény. Az oszlófélben levő holttestek szaga betölti a levegőt. A Varsói- és Taraovi-utca egyetlen romhalmaz, a régi Vásártéren pedig halmokban fekszenek a holttestek. Sok embert menekülés közben gyilkoltak le és nem kímélték az asszonyokat és gyermekeket sem.
A németek bevonulása után a Gombingba menekült zsidók visszatértek és engedelmet kértek a német hatóságoktól arra, hogy halottaikat eltemethessék. A német főparancsnokság ezt az engedelmet megadta. A halottakat közös sírokba tették és egy-egy sírban több száz ember fekszik.
Népszava 1915. március 26.
