Egy könyvkiadó tündöklése és bukása
Egy szinte példa nélküli sikertörténet ért véget egyik napról a másikra, azzal, hogy a siker és botrány könyveket kiadó Ulpius-ház csődvédelmet kért. A kiadó a legendák szerint gyakorlatilag a semmiből született, vagyis jobban mondva egyesek szerint egy hátizsákból, mások szerint egy aktatáskából. Az akkor a húszas éveiben járó Kepets András ugyanis a kilencvenes években úgy döntött, ő bizony könyvkiadót alapít. Az induláshoz szükséges muníciót cipelte a már említett módon. Később aztán egy csapásra a merész tervekből valóság lett, merész üzletpolitikával, remek, kreatív, olykor agresszív marketing eszközök bevetésével helyet követelt magának a hazai könyvpiacon az Ulpius és nem mellesleg olyan kötetekkel, amelyek a bulvárba hajlottak, de mégsem nélkülözték a szakmai igényességet, ügyességet, ravaszságot. Sőt, hogy a fanyalgók se legyenek hangosak a kortárs íróknak is jutott hely a kiadó koncepciójában. Emlékezetesek voltak az Ulpius-könyvbemutatói, melyek egyáltalán nem a megszokott üldögélő, beszélgetős módon zajlottak kizárólag, mindig akadt ugyanis valami rendhagyó ötlet, performansz, ami miatt könnyedé bekerült a mértékadó médiumokba is az esemény.
Ez a kreativitás jobbára az egész üzletmenetre jellemző volt. Mindennek a lelke az alapító tulajdonos Kepets András volt, aki olyan stábot tudott maga mellé szervezni, melynek a tagjai szívüket, lelküket beletették az Ulpiusba. Az utóbbi években aztán annyit változott, illetve szűkült a stratégia, hogy szinte kizárólag sikerkönyvekre, illetve a botránykötetekre szakosodtak. Az Ulpius jegyzi a nagy vihart kavart A szürke ötven árnyalatát, szerzőik közé tartozott mások mellett Frei Tamás, Vass Virág, Kelemen Anna. Profilbővítésként is felfogható volt különböző sztársportolók „életregényének” a kiadása, náluk jelent meg Mészöly Kálmán, Szuper Levente, Dávid Kornél, Szepesi Nikoletta, vagy Torghelle Sándor visszaemlékezése sportpályafutására. A bombabiztosnak tűnő bestsellerek azonban nem váltották be a hozzáfűzött reményeket és elkezdtek veszteséget termelni. Ráadásul tetézte a bajt, hogy a szintén nyerő húzásnak tűnő saját könyvesboltnyitás egyáltalán nem jött be az Ulpisunak. Már az is elgondolkodtató, hogy miért ment a hazai könyves trend ellenében Kepets András, hiszen nálunk általában a terjesztők kebelezték be a kiadókat, ehhez képest Kepets ráadásul a válság ellenére is rendre nyitotta meg az új könyvesboltjait: 2012-ben hat, 2013-ban újabb hat, 2014-ben pedig két új üzlethelyiséget nyitott a cég.
Ami biztosnak látszik, hogy ezeket az üzleteket be kell áldoznia a cégnek. Az üzletekben dolgozókat is váratlanul érte a csődvédelem bejelentése. A múlthéten tudták meg például az Ulpius debreceni üzletének a munkatársai is, hogy nagy a baj. „Két évem lenne a nyugdíjig, mondja meg, mit csináljak” mondta könnyeivel küzdve az egyikük. A debreceni üzlet ajtaján az egyik nap még az állt: leltározás miatt zárva egy nap múlva már technikai okokra hivatkozva volt zárva a bolt. Az üzlethelyiségek valószínű már nem is nyitnak ki. Sokan találgatják, hogy hol tartózkodik jelenleg az „agytröszt” alapító, tulajdonos Kepets András. Biztosat nem tudni, telefonját nem veszi fel, már nem ő az ügyvezető, erről a pozíciójáról visszalépett. Sajtóhírek szerint az Ulpius-ház Könyvkiadó és Szolgáltató Kft. március 10-én az eddigi székhelyét a Thurzó utcából áthelyezte a Szent István körút 18. alá, és három telephelyét (a Szent István körút 18., a Kolosy tér 1. és a Margit körút 1. alatt egyébként az Ulpius bolthálózat három címeként bejegyzetteket) töröltette.
Lapunk úgy tudja, hogy az Ulpiusnak nem volt ingatlan vagyoneleme, mindenesetre az Ulpius-sztori tartogathat még további meglepetéseket, kérdés, hogy az egykori aranytojást tojó tyúk teljesen eltűnik-e a könyvpiac süllyesztőjében.
