Rogán Antal a Fidesz frakcióvezetője ugyan ismételten az ETO parkra nyújtott MFB hitelre hivatkozik, azaz arra a 16 milliárdra, amelyet még Gyurcsány kormányzása alatt kapott Tarsoly Csaba, de azt azért csaknem mindenki tudja, hogy ez az állítás gyenge lábakon áll. Ennek a pénznek ugyanis semmi köze a fedezet nélkül kibocsátott 150 milliárdnyi értékpapírhoz; a stadion, és a körülötte lévő épületek – bevásárló központ, szálloda, stb. – ott állnak, használják őket; ezt összefüggésbe hozni a brókerbotránnyal, maga a színtiszta hazugság. Ugyanakkor a Külgazdasági és Külügyminisztérium akciója elkerülhetetlenül irányítja rá a figyelmet elsősorban Szijjártó Péterre, de rajta keresztül az egész kormányra és persze magára a kormányfőre.
Forrásaink szerint Orbán Viktor hamarosan lépéskényszerbe kerül, s bár egyes információk szerint a kabinet lázasan keresi az ügy azon szálait, amelyek elvezethetnek a szocialistákhoz, ez azonban öt év távlatából nem tűnik könnyű útnak. Mindenesetre a miniszterelnök szerdán a „nevére vette” a külügy akcióját, mondván ő adott utasítást a pénz kivételére, mégpedig a dominóeffektustól, a Buda-Cash után a további brókercégek bedőlősétől tartva.
Ez a magyarázat épp oly harmatos, mint Szijjártó csapatáé; egyre többen fogalmazzák meg gyanújukat, hogy a Tarsollyal jó kapcsolatot tartók bennfentes információkkal rendelkeztek. Terjed a piacon olyan hír is, amelyet csak egy alapos munkára hajlandó nyomozó hatóság lenne képes föltérképezni, hogy voltak-e többen is, akik időben kaptak értesítést, így a kamatot odahagyva menekítették tőkéjüket a csődbejelentésre készülő Quaestorból. A miniszterelnöki „kármentés” legfeljebb Szijjártó felelősségének gyengítését jelentheti, az ugyanis minimum magyarázatra szorul, hogy miért került, úgymond, bizonytalan kezekbe az állami pénz; Katona Tamás szerint ez a lépés mindenképpen törvénytelen, másként: törvény által tiltott. A felelősség másik része viszont, a bejelentés után, immár Orbáné: az ország vezetőjeként vajon miért nem a lakosságot figyelmeztette az esetleges bedőlési hullámra. És miért nem kezdeményezett azonnali vizsgálatot azon cégeknél, amelyeket gyanúsnak tartott és miért nem tudjuk még most sem, hogy akadt e más cég is ahol a kormány megmozdította a pénzét.
A kormány mozgására rálátó informátoraink szerint egyelőre nem találják a botrányból kivezető kommunikációs utat, más elemzők szerint nem is fogják: az ügy nagyobb rengéseket fog okozni, mint hajdanán a Tocsik-botrány. A Népszava értesülései szerint a 150 milliárdos bukásnak a legnagyobb hullámai még csak ezután fogják elérni a kabinetet, többek között ezért is hallgat Simicska Lajos, ezért is állt le az ügynök-ügy. A skandalum szinte magától gördül tovább; tegnap a börtönviselt vezérigazgató esetével, akire ugye átruházta Tarsoly Csaba a vezérigazgatói posztot, ma pedig azzal, hogy a változatlanul szabadon mozgó győri milliárdos gyorsan visszavette a címet.
Arra mellesleg változatlanul nincs magyarázat, hogy Tarsolynál miért nem tartanak a bűnüldöző szervek a bizonyítékok eltüntetésétől, vagy éppen a bűnismétléstől, miközben a Quaestor újra első embere szabad szemmel látható módon teszi meg furcsa, nehezen indokolható lépéseit.
