Reggel munkába menet egy nem is nagyon rosszul öltözött nénit szoktam látni kukázni. Pokol Béla alkotmánybíránk állásfoglalása rámutatott, függetlenül attól, hogy kit, milyen cél, avagy jól felfogott érdek vezérel arra, hogy szeméttárolóban kotorásszon... zavarja az emberek nyugalmát. Az én nyugalmamat is zavarja, de valószínűleg bennem más gondolatok merülnek fel mint a bíró úrban. Lehet, hogy én tévedek, hiszen ez a kormány senkit nem hagy az út szélén, a szegénység - már mint kifejezés is - egyszer és mindenkorra megszűnt. Hát akkor milyen céllal kotorász a néni? Már majdnem rám csapott a nemzeti nyomor, de szerencsére megvilágosodtam. Hát persze, hogy provokátor! Sötét kukába bujkáló provokátor, aki azt a látszatot akarja kelteni, hogy ebben a mintaországban vannak még kukázásra szoruló emberek. Holnap meg is kérdezem, provokátornak tetszik lenni? De mi lesz, ha azt mondja: nem vagyok én fiam semmi, csak éhes.