Az ítélőtábla egyúttal elutasította a felperes pénzintézetek kérelmét arra, hogy a bíróság az Európai Unió bíróságánál előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezzen, valamint forduljon az Alkotmánybírósághoz (Ab) a 2014. évi 38-as törvény alkotmányellenessége miatt. A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta, de indoklását részben módosította, valamint egyes részeket mellőzött. Álláspontja szerint ugyanis nem maradhat az ítéletben például olyan megfogalmazás, amely azt a látszatot kelti, hogy az állam perben betöltött szerepének tisztázásához az uniós jog értelmezése szükséges, hiszen a törvényszék a konkrét előzetes döntéshozatali indítvány elutasítása során sem tulajdonított az állam szerepének jelentőséget.
Az ítélőtábla az első fokú ítélet érdemi részével és indoklásával egyetértett, kiemelve, hogy az OTP Ingatlanlízing 2009. július 15-e előtti forinthitel-szerződéseiben nem volt felmondási jogot szabályozó kitétel, így ebben az időszakban a per tárgyává tett és a törvény hatálya alá tartozó forintalapú, valamint devizaalapúnak nem minősülő deviza fogyasztói pénzügyi lízingszerződések részét képező általános szerződési feltételek (ászf) egyoldalú szerződésmódosítást lehetővé tevő kikötései önmagukban tisztességtelenek, ezért érvénytelenek. Az eljáró bíró a szóbeli indoklásban továbbá hangsúlyozta, hogy mindig is magában a szerződésekben kellett rendelkezni arról, hogy egyoldalú szerződésmódosítás esetén miként, milyen mértékben változnak a fogyasztó fizetési kötelezettségei, ehhez nem szükséges a pénzintézet árazási elveit felfedni. A másodfokú bíróság 635 ezer forint másodfokú perköltség megfizetésére kötelezte a pénzügyi szolgáltatót.