- Ha már a magyar-orosz viszonynál tartunk; igaz a Szputnyik nevű hírportál információja, hogy Magyarország ellenzi a szankciók meghosszabbítását év végéig?
- Nem igaz. Mi a szankciók ügyében eddig is tartottuk magunkat a közös európai állásponthoz, ezután is fogjuk.
- Ez a Szputnyik sokat kavar önöknek. Ott írták azt is, hogy nyomást gyakorolnak azokra az országokra, amelyek ellenzik a szankciót. Hogy válhatott hiteles hírforrássá ez a külügyi tárca számára?
- Nem vált hiteles hírforrássá, hanem aznap, amikor én nem is tudtam arról, hogy van Szputnyik, adtam reggel egy interjút, s az újságíró egy MTI-hírre hivatkozva kérdezett meg erről. Én pedig az általános álláspontunkat közöltem, hogy nem kell senkinek aggódnia, mert tartjuk magunkat a közös döntéshez és éppen ezért nyomást gyakorolni sem kell senkinek. Nem neveztem meg benne senkit, nem reagáltam személyesen senkire és ez utólag helyesnek is bizonyult, mert mint kiderült, az általuk hivatkozott Nuland államtitkár asszony nem mondott ilyet.
- Tehát ön szerint nem emiatt nem jött Budapestre, s nincs újabb feszültség az amerikaiakkal?
- Nincs. Bell nagykövet asszonnyal nagyon sokat dolgoztunk azon, hogy az egész viszonyrendszert stabilizáljuk. Fontos, hogy politikailag lejjebb kell csavarni a hangerőt. És ebben maximálisan partner az új nagykövet. Ha vannak is vitás ügyeink, azokat meg kell tudni beszélni egymással, mert szövetségesek vagyunk, és barátok. A gesztusok egyértelműek, és szerintem iszonyúan nagy jelentőségük van.
- Ezekkel a gesztusokkal föl lehet oldani az amerikai kormány demokráciadeficitet érintő vagy korrupciós aggályait?
- Tisztázzuk: október elején jött be hozzám André Goodfriend és mondta el, hogy kevesebb, mint tíz állami hivatalnokot érintően milyen döntést hoztak. Mondtam, hogy értem, de akkor hadd kérdezzem meg, hogy ki az a kevesebb, mint tíz magyar állampolgár és milyen ok miatt döntöttek így, mert akkor azonnal megtesszük a szükséges lépéseket. Ez volt a válaszom. Mire az amerikai ideiglenes ügyvivő közölte, nem mondhatja meg, mert az amerikai jogszabályok ezt nem engedik. Erre mondtam, hogy akkor nagyon nehéz lesz megoldást találni, mert általános percepció alapján, jogállamban eljárást indítani, nem lehet. Elmondtam neki, hogy ha megkapom a neveket, és az okokat, a magyar kormány, illetve az illetékes hatóságok azonnal megteszik a szükséges lépéseket. Mert ha valakinek, nekünk nem érdekünk, hogy az Egyesült Államokban, stratégiai szövetségesünknél, ahonnan ráadásul 9 milliárd dollárnyi működő tőke van Magyarországon, ilyen súlyos vád fogalmazódjon meg.
- Az mondja, hogy ha tudták volna, kikre vonatkozik a döntés, léptek volna?
- Ha tudjuk, hogy kikre és miért, akkor igen.
- Vida Ildikó nyilvánosság elé állt személyes érintettségével.
- De bocsánat, ha önre azt mondja valaki, hogy Biró Marianna korrupt…
- Azt mondom, hogy nem vagyok az, s állok bármilyen vizsgálat elé – melyeket nyilván nem én folytatok le magammal szemben.
- Renden, áll bármilyen eljárás elé, de azt mondja nekem, hogy kedves Szijjártó úr, ha ezt állítja, mondja meg, milyen ügyben és tegyen le legalább egy bizonyítékot az asztalra, nem? Szerintem ez teljesen jogos elvárás.
- Ha bizonyítékot kívánt, Vida Ildikó miért nem kért vízumot Amerikába?
- Valószínűleg nem akart Amerikába utazni. Viszont beperelte az ideiglenes ügyvivőt, így neki lehetősége lett volna állításai bizonyítására.
- Diplomáciai mentességet élvez.
- Emiatt volt is egy határozott hangú beszélgetésem az amerikai államtitkár asszonnyal. Felhívott engem és azt mondta, meg fogják védeni az embereiket, ami helyes egyébként, csak éppen André Goodfriend nyilvánosan korruptnak nevezte Vida Ildikót, ám állítását nem támasztotta alá.
- Ha ez mondjuk Paczolay Péter leendő római nagykövettel történik Olaszországban, akkor ön feloldaná a diplomáciai mentességét?
- Ha azt mondaná az egyik nagykövetünk, mondjuk Paczolay úr áprilisban, amikor már nagykövet lesz Rómában, hogy az olasz adóhatóság elnöke korrupt, akkor én biztos, hogy felhívnám és megkérdezném, hogy mire alapozva mondta.
- Goodfriend főnökei nyilván pontosan tudják, mire alapozva mondott ilyet.
- Ha tudják, akkor szerintem részünkről jogos elvárás, hogy megismerhessük a bizonyítékaikat.
- Föloldaná a diplomatája mentességét?
- Ha lenne olyan nagykövetünk, aki megvádolná az adott ország egyik tisztségviselőjét korrupcióval, s e kijelentése mögött lenne bizonyíték, amiről én tudok, akkor azért oldanám föl, hogy állításainkat bizonyíthassuk. Ha meg nem lenne bizonyíték, akkor meg azért mondanám, hogy álljunk bele, hogy az érintett helyt állhasson a szavaiért, ha tud. Írtam egy levelet John Kerry amerikai külügyminiszternek, hogy lemondanak-e a diplomáciai mentességről. Ő közölte, hogy nem. Itt nekünk más lehetőségünk nem volt, mint azt mondani, hogy akkor az ügyet lezártnak tekintjük, mert mindent megtettünk annak érdekében, hogy kiderítsük az igazságot.
- A történtek nem oldják föl a konfliktust a két ország között. Mitől változott mégis a helyzet, pusztán Colleen Bell személye, ez a személyi váltás hozott fordulatot?
- Szerintem az ő személyisége nagyon sokat számít ebben az ügyben. Látszik, hogy sikert szeretne elérni, hogy tényleg abban érdekelt, hogy a kétoldalú kapcsolatrendszer jobb legyen, és nagyon könnyű vele együtt dolgozni ezen. A másik ok, hogy amikor különböző részterületei vannak egy kétoldalú együttműködésben, azok evidens módon hatnak is egymásra. Tehát amikor vannak egyértelmű sikersztorik például a gazdaság területén, hiszen az amerikai vállalatok hónapról hónapra jelentenek be bővítéseket, új beruházásokat Magyarországon, az pozitív hatással van a politikai együttműködésre is. Vagy amikor a nemzetközi védelmi térben van egy szoros együttműködés a két ország között, az is előbb utóbb pozitív hatással lesz a kétoldalú politikai kapcsolatokra is.
- A kapcsolatok fokmérője ugyanakkor az is, hogy fogadják-e Amerikában, akár alelnöki szinten a magyar miniszterelnököt.
- Most nincsen napirenden legfelsőbb szintű kétoldalú találkozó.
- De ön sem találkozott még amerikai kollégájával.
- Multilaterális alkalmakkor igen, kétoldalú találkozó még valóban nem volt. Most nincs tervben ez sem, hiszen tavaly októberben voltam Washingtonban, és akkor fontos megbeszéléseket folytattam. Ha figyelték, azóta hány amerikai beruházást jelentettünk be, és hogy akkor melyik vállalatokkal tárgyaltunk, akkor láthatják, hogy van némi összefüggés az út és az eredmények között. Néhány ezer munkahelyben jelentkeztek ezek az eredmények Magyarországon. Így majd ha lesz értelme, akkor megyek, de csak azért, hogy menjek, azért nem.
- A személyes találkozók azért merülhetnek fel kérdésként, mert maga Orbán Viktor fogalmazott úgy a Putyin-látogatás másnapján, hogy személyes alapú külpolitikát szeretne folytatni.
- Így van, én is azt csinálom.
- Ez mit jelent?
- A lényege, hogy miután mára fölgyorsult a diplomáciai kapcsolattartás a modern technikának köszönhetően, ki kell alakítani olyan személyes viszonyokat, amelyekben ezt alkalmazni is lehet. Nagy erőfeszítéseket teszek annak érdekében, hogy jó személyes kapcsolatom legyen a külügyminiszter kollégákkal, mert ha sikerült kifejezetten baráti viszonyt kialakítanunk, annak biztosan van és lesz is jelentősége az együttműködésben. Van egyébként egy szerencsés egybeesés a közép-európai és nyugat-balkáni térségben, hogy nagyjából mindenki a kortársam, tehát Ausztriától Albániáig a külügyi vezetők új generációja dolgozik. Ez nyilván közelebb hoz minket egy kicsit egymáshoz. Vagy ott van például a lengyel Grzegorz Schetyna, a kiváló barátom, aki tud egy csomó mindent magyarul, az összes magyar futballcsapat összeállítását el tudná sorolni - nyilván jó a viszonyunk. Ez olyan alapot ad, amely sokkal inkább célravezető, mint ha hivataloskodva, sajtón keresztül üzengetve tartanánk a kapcsolatot.
- Ha ilyen jóban vannak, akkor Schetyna nyilván könnyebben mondta el, Lengyelországban milyen boldogok voltak attól, hogy Putyin itt volt nálunk.
- Arról is nagyon sokat beszéltünk. Nem az az igazi barátság ugyanis, ahol mindig ugyanazt mondjuk. Van tíz ügy, abból nyolcban egyetértünk, a másik kettőben meg nem, de meghallgatjuk egymást. Nagyon sokat beszéltünk erről, s nagyon kemény beszélgetéseink is voltak ebben a témában.
- És mit mondott?
- Viccesen hozza fel ezt a kettőnk beszélgetéseiben, de azt egyértelművé tette, hogy ők nem értették, ami történt. Én pedig elmondtam neki, hogy Grzegorz barátom, abba gondolj bele, hogy voltak nekünk nagyon okos elődeink, akik 1995-ben aláírtak egy húszéves gázvásárlási megállapodást, ami most úgy áll, hogy ha nem történik semmi, akkor év végén 2,8 milliárd eurót ki kell fizetnünk. Barátom, tudtok adni ennyi pénzt, vagy nem? Mert ha tudtok, semmi probléma, kifizetjük, kijövünk a szerződésből, aztán majd kötünk egy új gázmegállapodást.
- Erre azt mondta, hogy így már más Petikém, akkor minden rendben?
- Nem, de egyértelművé tette, hogy a szempontjainkat megértették. Mindenki a saját érdekeit követi, ez világos, de épp ezek a személyes kapcsolatok segíthetnek abban, hogy jobban megértessük a magyar szempontokat. A közös európai álláspontot követjük az ukrajnai konfliktus ügyében, de azt nem értjük, hogyan gondolják komolyan valakik, hogy Oroszországgal nem kell pragmatikus együttműködésre törekedni. Miközben még az amerikai energiaügyi megbízott is elmondta a napokban, hogy Oroszország nemcsak most, hanem a jövőben is egyértelműen fontos szereplője lesz az európai energiapiacnak, és a gazdasági életnek. Ezért elengedhetetlen a pragmatikus együttműködés Oroszországgal.
Az interjú a következő oldalon folytatódik!
