Idősebb nő vagyok. "Jó sorsom" néhány betegséggel meg is áldott, azok eltérő volta miatt több egészségügyi intézet lakója voltam már. Tudnék jókat és kevésbé jókat is mondani, de amit a Szent István kórház Neurológai Osztályán tapasztaltam, igazán példaértékű lehet. A budai, szépen felújított egészségügyi intézmény, ahol nem csak a környezet, az ott dolgozók munkája is magas színvonalú. A személyzet kedvessége, segíteni akarása, jó indulatuk kisugárzása, mind-mind elviselhetőbbé teszi a betegek számára a kritikus napokat. Ez az általános jellemzés minden gyógyítóra igaz, orvosra, ápoló nőre egyaránt. Fáradhatatlanok, nincs munkaidő, csak gyógyítás. A nővérek - akik itt sem kevésbé leterheltek, mint más kórházban - mosolygó arccal, állandón a betegágy mellett tevékenykednek. Súlyos betegeket emelgetve, soha nem mutatják fáradtságukat. Pedig tudjuk, mosolyuk mellett ott lappanganak nehéz munkájuk során éveken át felhalmozódott fájdalmas sóhajok nyomai. Köszönet érte!