Az embert állattá aljasitó mililarizmus, az emberi jogot és méltóságot lábbal tipró katonai szolgálat felháborító gyalázatosságait mindenki ismeri. A „katonai brutalitások" köztudomásúak és azok fölött mindenki napirendre tér. Az ezer éves alkotmány sáncain az osztrák elnyomás ellen csatázó történelmi osztály nemcsak hogy nemzeti vívmányokat nem tud kiküzdeni a legfőbb hadúrtól, hanem még a katonai rabságba sorozott polgárok testi éppségét sem tudja megóvni az adózó nép filléreiből parádézó lisztek és a brutalitásra egyenesen fölbujtogatott altisztek kegyetlenkedéseitől. Milyen nevetséges lenne — ha nem volna szomorú — a nemzeti vezényszó körül lezajlott csepűrágó nemzeti ellenállás gyáva rugdalózásait most fölidézni — most, amikor egy brósagi tárgyalás nyilvánossága előtt kiderült, hogy a magyar vezényszóval megáldott m. kir. honvédségnél a „köztudomásu katonai brutalitások" fajgyűlölettel vannak fűszerezve s igy utáltatják meg a tót, szerb és sváb altisztek kiképzésére bizott magyar újoncokkal a törvényes gyilkolás mesterségét. Ez a nemzetiségi sérelem egyébként szerintünk mellékes, mert egészen bizonyos, hogy a magyar altisztek a tót, szerb, sváb és román újoncoknak visszaadják a kölcsönt s épp oly bizonyos, hogy a brutalitás nem ismer nemzetiségi korlátokat, a nemzetiségi különbség — ha egyáltalán még lehetséges ez — legfölebb fokozza a brutalitás gyalázatosságát és vadságát. (...)