A fasizmus fölött aratott nagy győzelem óta eltelt 70 esztendő. Az egykori ellenállók közül néhányan még közöttünk vannak, sajnálatos azonban, hogy az idő múlásával, személyes jelenlétük csökkenésével példáik egyre kevésbé hatnak az ifjabb korosztályok gondolkodására.
A nagy győzelemért a legtöbb véráldozatot az egykori Szovjetunió népei hozták, de nem szabad elfelednünk: közel 70 különböző nemzetből jött katona harcolt a szövetségesek oldalán, s több mint 73 millió katona és civil pusztult el a háborúban. Az antifasiszta koalíció reguláris hadseregei mellett jelentősek voltak a különféle országokban a lakosság által szervezett partizánegységek fegyveres és politikai ellenállásai, a hátországokban az otthon maradt nők, gyerekek segítették a frontkatonákat vagy a helyi partizánokat.
Kelet-Európa országaiban és az egykori Szovjetunió függetlenné vált utódállamaiban a 25 évvel ezelőtti politikai váltások nem váltották be maradéktalanul az emberek reményeit. A demokratikus keretek önmagukban még nem jelentették automatikusan az antifasiszta értékek fölvállalását, a korábban szunnyadó újfasiszta gondolatok a gyenge, immunhiányos új demokráciákban könnyedén ki tudtak újból csírázni, s mára több országban ismét szárba szökkentek. Mind Nyugaton, mind Keleten a szélsőjobb erősödéséhez jelentősen hozzájárult a gazdasági válság okozta elszegényedés, az emberek nagy tömegeinek munkanélkülivé, kiszolgáltatottá válása, miközben több helyen a leszakadók érdekeit védeni hivatott szervezetek elerőtlenedtek. Így nem csoda, hogy sok ember az újfasiszta szervezetek szirupos populizmusánál talált menedéket.
A fasizmus eszméinek képviselete nem lehet vélemény, hanem bűn. Az emberiség elleni bűncselekmény. A különféle államoknak meg kell védeniük polgáraikat mindenfajta kirekesztő, gyűlölködő eszmétől, nem szabad elfelednünk, amit a történelem már igazolt: a szavakat tettek követik.
Napjainkban a fasizmus új módszerekkel, új ruhát öltve próbál teret nyerni. Másképpen mutatkozik a Balti országokban, Ukrajnában, Magyarországon, Moldovában, vagy akár Görögországban, Franciaországban. De egészen más arcát mutatja az iszlám fundamentalizmus mögé bújó terrorizmus képében, amelynek visszaszorítása legalább akkora kihívást jelent, mint az egykori Hitler-ellenes koalíció megszervezése volt. A világ precedens nélküli új kihívások előtt áll, amelyek sikeres kezelése csakis az emberi értékeket, az emberi méltóságot tiszteletben tartó erők összefogásával lehetséges. A háború egy szűk érdekcsoport biznisze, mi antifasiszták ma is békét akarunk!
70 évvel ezelőtt az antifasiszta koalíció bebizonyította, hogy a különféle világnézetű emberek össze tudnak fogni egy jó cél érdekében. Mi azt várjuk a világ népeitől, a nagyhatalmaktól, hogy az egykori szövetségesi szellemben lépjenek föl az újfasizmussal szemben is. Ne akarják a szélsőjobbot saját céljaikra mozgósítani, egymás kijátszására fölhasználni.
Legyen az antifasizmus a nemzetközi kapcsolatok olyan minimuma, amely felülír minden érdekkonfliktust, hiszen ismét igen vékony jégen lépdelünk, itt Európában. Megint az összefogás, az antifasizmus képviselete lehetne az a közös cél, amelynek talaján a jelenlegi nagyhatalmak megtalálhatnák a békés kapcsolatok összetartó erejét.
