Az értelmes vita, mint mondják a bölcsek, hasznos lehet mind a vitatkozók, mind a vitát figyelemmel kísérők számára. A szegény Ságvári Endrével kapcsolatos vitát külső szemlélőként követem úgy-ahogy, minthogy én egyébként is a Tisza-parti Gimnázium és Vízügyi Szakközépiskolába jártam. (1965-69.) Viszont, hogy legyen némi fogalmam a személyéről, előbányásztam Hollós Ervin róla szóló könyvét, a Harminckét nevem volt címűt. Azt, hogy mit keres nálam, hogyan került hozzám ez a könyv, jobb nem firtatni manapság. Lám, lám, felmerül egy kényes közéleti téma, és a kíváncsi, tudásra, ismeretekre szomjas ember maga jár utána dolognak. Ír, olvas, beszél, majd leszűrve tapasztalatait, önálló véleményt alkot. Tulajdonképpen ezt tettem én is, de mindezek ellenére sem foglalok állást a névadás-vétel ügyében, és nem azért, mert nyuszi vagyok, hanem azért mert nem látom értelmét. Mondhat itt bárki bármit, ez a jelenlegi ildemokratikus rezsim mindent és mindenkit maga alá gyűr, vagy megvesz kilóra a Fogd a pénzt, és kuss! jegyében. Sorry, Woody Allen!
