Bár a tavaly alakult ellenzéki balközép koalíciónak, a Cionista Tábornak néhány mandátumos előnyt jósolnak a felmérések, ez még nem elég Netanjahu negyedik kormánya felállásának megakadályozásához. Az ellenzék mégis bízik a kormányváltásban. És nem alaptalanul. Az erőviszonyok fokozatosan alakultak át, a Cipi Livni és a Jichák Herzog vezette, a Hatnua és a Munkapárt szövetségre lépése nyomán tavaly decemberben alakult Cionista Tábor elnevezésű formáció javára.
A pénteki felmérések legtöbbje a Cionista Tábornak 25, a Benjamin Netanjahu vezette, jelenleg is a kormány fő erejét adó Likudnak pedig 21 mandátumot prognosztizálnak. Kisebb, nagyobb eltérések vannak a felmérések között, de a Cionista Tábor mindegyikben 24-26 között, a Likud pedig 21-23 között mozog.
A verseny nem csak ezért nem tekinthető még lefutottnak, hanem ezért is, mert több oknál fogva kiszámíthatatlan a majdani koalíció felállása. Abban egyetértés mutatkozik az izraeli médiában, hogy az alakíthat majd kormányt, akinek sikerült megszereznie a Likudból kivált és Moshe Káhlon vezetésével ugyancsak tavaly decemberben megalakult Kulanu párt támogatását.
Nem lesz Likud-kormány a Kulanu nélkül, ismerte be maga Netanjahu is, de tény, hogy a Cionista Tábornak sincs sok esélye Káhlon nélkül. A jobboldali pártok összesen 47 mandátumra esélyesek, a balközép formációk pedig 41-re. Az ultraortodox vallási pártok 18-19 mandátumra számíthatnak, ők alapvetően a Likud potenciális koalíciós partnereinek számítanak, de ez sem kőbe vésett dolog
Izraelben, hiszen amikor tavaly decemberben összeomlott Netanjahu kormánya Livni és magyar származású Jair Lapid kirúgásával, azaz a Hatnua és a Jesz Atid párt kiválásával, a két vallási párt, a Sasz és a Tóra Egyesült Judaizmusa nem lépett a két centrista párt helyére, inkább az előrehozott választást támogatta.
Döntésük mögött az áll, hogy Netanjahu harmadik kormányába nem vonta be őket, majd e két év alatt több, számukra kedvezőtlen döntést hozott, így került napirendre a katonai kötelezettség kiterjesztése az ultraortodoxok közösségekre is. Léteznek máris olyan koalíciós találgatások, amelyek a Tóra Egyesült Judaizmusa 6-7 mandátumát eleve a balközéphez számolják.
A 120 tagú knesszetben 61 mandátum kell a kormányalakításhoz. Amennyiben az Egyesült Arab Lista akár koalíciós tagként, akár külső parlamenti támogatást biztosítva a Cionista Tábor mellé áll, mint ahogy ezt eleve feltételezi minden elemző, akkor az ultraortodoxok 6-7 mandátuma elegendő is lenne a balközép kormány felállításához. Ám az arabok támogatása sem vehető készpénznek, az ultraortodoxoké még annyira sem, főképp abban az esetben, ha a kommunista pártot is magába foglaló arab szövetség is Livniék mellé áll.
Az arabok támogatása azért kétséges, mert a Hatnua – Munkapárt koalíció nevében is vállalta a cionizmust, és bár a kétállami megoldás érdekében hajlandók a nagyobb zsidó telepek kivételével lemondani a megszállt területeken létrejött telepekről, Jeruzsálemet ők is a zsidó állam örökös fővárosának tekintik.
Mindeddig az arab pártok külön-külön indultak és soha nem léptek be egyetlen koalícióba sem, Izrael állam palesztin politikájának bírálatára szorítkozott tevékenységük. Az arab szavazók láthatóan nem voltak elégedettek azzal, hogy képviselőik nem foglalkoznak a mindennapi élet problémáival, így a szavazókedv is korlátozott volt, a külön-külön induló pártok egy része be sem jutott a knesszetbe, vagy ha igen csupán 2-4 mandátumot szerezve. Az egyesült Arab Lista létrehozása premiernek számít és hozzájárult az izraeli arabok választási hajlandóságának emeléséhez is, legalábbis ezt mutatja a lista potenciális 12-13 mandátumos támogatottsága.
A Cionista Tábor azonban jelentős engedményt is tett az izraeli arab lakosság felé azzal, hogy jelezte, nem ragaszkodik a nemzetállami meghatározáshoz, ami Netanjahu politikájának változatlanul alapköve és támogatja a kétállami megoldást, amely a Likudon belül nem örvend nagy népszerűségnek. Az is közrejátszhat a majdani koalíció létrejöttében, hogy a Netanjahu-kabinet széthullásához vezető út egyik jelentős momentuma épp a Likud által kidolgozott nemzetiségi törvény volt. Ezt a jogszabályt nem támogatta Livni és Lapid pártja, mert álláspontjuk szerint elfogadása esetén csorbult volna Izrael arab állampolgárainak jogegyenlősége, az arab nyelv kikerült volna Izrael hivatalos nyelvei közül.
A mérleg nyelve mégis a Kulanu lehet. Mose Kahlon korábban a Likud képviselője volt, többször volt miniszter, legutóbb a Netanjahu-kormány kommunikációs ügyekért felelős miniszteri tisztségét töltötte be. Népszerűségét a kommunikációs törvénynek köszönheti, amely a mobil szolgáltatók kartellje ellen fellépést jelentette, ennek köszönhetően jelentősen csökkentek a telekommunikáció költségei. A párt meghirdetett célja is a fogyasztók, a kisemberek védelme a monopóliumokkal szemben.
A felmérések szerint akár 8-9 mandátumot is kaphat. Nem véletlen, hogy Netanjahu felajánlotta Kahlonnak a pénzügyminiszterséget és azt ígérte, hogy hajlandó őt kinevezni az általa alakítandó kormányba függetlenül attól, hány mandátumot kap. Khalon azonban egyelőre elutasította – már kétszer – az ajánlatot és emlékeztette Netanjahut, hogy a legutóbbi választások előtt is odaígérte neki a pénzügyminisztériumot és a telekhatóság igazgatóságát is, de nem tartotta be ígéretét. Hogy mit lép majd Khalon, egyelőre titok, mert elvben nem zárta ki, hogy pártja akár a Likuddal, akár a balközép Cionista Táborral lépjen koalícióba.
Így minden nyitott maradt, és a legtöbb elemző arra tippel, hogy ha a Cionista Tábornak sikerül a mintegy 15 százaléknyi bizonytalan szavazóból nagyobb hányadot megnyerni és növelnie előnyét a Likuddal szemben, akkor számíthat a Kulanu támogatására és kormányt alakíthat. Izraelben kormányváltó hangulatról számol be az ellenzéki sajtó. Vélhetően így érzi Benjamin Netanjahu is, aki nemzetközi összeesküvésről beszél, azt állította, hogy a baloldali támogatók, illetve a bel- és külföldi média összefogottazért, hogy Livniéket juttassák hatalomba, s ehhez "törvénytelen eszközöket" is felhasználnak. Netanjahu szerint a baloldal külföldi anyagi támogatást kap, amit tiltanak az izraeli törvények.
A negyedik miniszterelnöki mandátumának megszerzésére készülő Netanjahu kizárta, Herczog nem vetette el az eseteleges nagykoalíció, nemzeti egységkormány lehetőségét.
Hogyan alakulhat az izraeli-palesztin viszony? Egy szereplő biztosan kiesik. Tony Blair volt brit kormányfő a The Financial Times szerint lemond a közel-keleti kvartett különleges megbízottja tisztségéből, mert mind az Egyesült Államok, mind az Európai Unió elégedetlen eddigi eredményeivel. A brit politikus azonban nem szeretne teljesen kivonulni az izraeli-palesztin béketárgyalásokat segítő kvartett munkájából.
Blair szombaton az egyiptomi Sharm el-Sheikben tárgyalt John Kerry amerikai külügyminiszterrel. Korábban egyeztetett már Federica Mogherinivel, az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjével is, aki az FT értesülései szerint a kvartett reformját sürgeti, valamint azt, hogy az Unió alakítson ki egyértelműbb álláspontot Izrael „magatartásával” szemben.
A kvartett, amelynek tagjai az ENSZ, az Egyesült Államok, az Európai Unió és Oroszország, állítólag már rég elégedetlen Blairrel, aki 2007 óta, kormányfői megbízatásának befejezése után George W. Bush amerikai elnök javaslatára került a kvartett élére. Nagy-Britannia iraki háborús szerepvállalása, Blair személyes kiállása az iraki beavatkozás mellett, kezdettől vörös posztóvá tették a brit politikust a palesztinok szemében. Mindezt tetőzi, hogy Blairnek számos személyes üzleti, diplomáciai és karitatív érdekeltsége is van a régióban.
A Financial Times úgy tudja, a kvartett átalakításának és Blair szerepének kérdése még nyitott, az izraeli választások után, még ezen a héten azonban vélhetően erre is pont kerül. Hogy miként, az még nem dőlt el. Kerry ugyanis annak a híve, hogy Blair valamilyen formában továbbra is legyen jelen a kvartettben, de ezt nem mindenki látja így washingtoni körökben. Mogherini azonban, állítólag, máris a Blair utáni korszakot tervezi és új különmegbízott kinevezésére készül.
Brüsszel 2012 óta már nem finanszírozza Blair irodáját, a kvartett legutóbbi, februári Münchenben szervezett külügyminiszteri szintű egyeztetésére, amelyet Mogherini kezdeményezésére hívtak össze, már meg sem hívták a volt brit miniszterelnököt. Hivatalos indoklás szerint azért nem, mert nem szerepeltek a különmegbízott mandátumával összefüggő kérdések a napirenden.
A közel-keleti kvartettet 2002-ben hozták létre, de az utóbbi két évben marginalizálódott. Washington, John Kerry külügyminiszter személyében saját kezébe vett a béketárgyalások koordinálását. Ez a kezdeményezés is kudarcba fulladt tavaly, augusztusban pedig sor került az újabb gázai háborúra, az Erős Szikla hadműveletre.
