A nemzeti imádság mellett a magyar nemzeti összetartozás legfontosabb jelképének nevezte a nemzeti zászlót és címert a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke hétfőn Szombathelyen. A más néven Szász Jenő Megélhetési Központ konferenciáján a névadó emlékeztetett: mostantól március 16. a magyar zászló és címer emléknapja. Csak azok a közösségek lehetnek sikeresek, amelyek az összetartozás jeleként megadják nemzeti szimbólumainknak a tiszteletet. Ám az önnön magyarságteljesítményükben tobzódók tesznek arra, mit hirdetnek.
2000. január 3-án „Ágyúszó, tapsvihar és olasz zászlók fogadták az ereklyét” címmel írtam a koronázási jelvények szilveszteri múzeumi kizsuppolásáról. Ugyanis ott, és akkor Itália lobogóját fújták a fényes szellők, mert egyetlen bőmagyar sem vette észre, hogy fordítva akasztották ki a trikolort.
Erre mi történt most március 15-én? A múzeum lépcsőjén egy világnagy (tízen tartották) sütistálnak tűnő címerrel mórikáltak a műsorozók. Az átok itt is megfogant: fordítva festették fel az egészet. A sávos mező helyet cserélt a kettős kereszttel. (Alatta sem hármas halom, sem korona - leginkább egy focipályára kitett dohányzóasztalnak tűnt a kereszt talpa.) És persze a szent koronán a kereszt is rossz irányba biccentett.
Hát így hogyan lesz itt összetartozás, polgártársak?
