Tavaly nyáron óriási vihart kavart az egykori gimnáziumi tanár Sipos Pál ügye. A később ismert televízióssá lett férfiról huszonöt év után derült ki, hogy a nyolcvanas évek végén nyári táborokban és iskolai tanévben órákon kívül szexuálisan zaklatta néhány tanítványát. Az áldozatok, az érintett szülők csakúgy, mint az iskola korábbi vezetése is, évtizedeken át elhallgatták a történteket. Az egykori tanár ellen nem tettek feljelentést, cserébe, amikor a szülők megtudták, mi történt a gyerekükkel, annyit kértek, azonnal távozzon az intézményből. Sipos a történetet leleplező újságcikkben gyakorlatilag elismerte a bűnösségét, azóta viszont valószínűleg külföldre távozott. Az ügy azonban továbbra sem hagyja nyugodni a kedélyeket, hasonló esetek áldozatai is jelentkeztek, a korábban tabuként kezelt téma áttörte az elhallgatás korlátait.
A Lengyel Anna dramaturg által néhány éve alapított PanoDráma társulata Más nem történt címmel Sipos Pál és diákjai története nyomán mutatta be legújabb előadását a Hátsó Kapuban. A darab rendezője és írója Pass Andrea. - Ilyen témát szerintem nem lehet naturalista módon megjeleníteni a színházban, mert azzal több sérülést okozhatunk, mint amennyi haszna lehet. A drámapedagógia egyik íratlan szabálya a távolítás. Bár iskolai közegben játszódik a történet, a dramaturgia, a rendezés elemelt, ami reményeink szerint feldolgozhatóvá teszi a problémát – mondta az író-rendező.
- Ez nem Sipos Pál története. Az alaphelyzet ugyan hasonló, de a mi darabunk sok tekintetben mégsem egyezik a megtörtént esettel, amelyhez nem is akartunk ragaszkodni. A PanoDráma történetében nagy lépés, hogy ezúttal nem verbatim színházi előadást készítettünk eredeti interjúk szó szerinti felhasználásával, hanem a megtörtént eset alapján fiktív drámát – tette hozzá Hárs Anna dramaturg. Arra a kérdésre, hogy ez nem jelent-e megfutamodást, Garai Judit, az előadás másik dramaturgja elmondta, hogy a diákokkal való munkára a verbatim nyers brutalitása helyett játékosabb, meseszerűbb, elegánsabb, a fantáziának nagyobb teret engedő formát kerestek Lengyel Anna művészeti vezetővel, aki épp ezért kérte fel Pass Andrea író-rendező drámapedagógust még a Sipos-ügy kirobbanása előtt.
Az előadás a PanoDráma színházi nevelési csoportja és állandó színészei számára készült, a fiatalokkal való munka volt az elsődleges. - Olyan előadást akartunk, amelynek ők aktív résztvevői színészként is – tette hozzá Garai Judit. – Andi írása és rendezése is nagyon finoman kezeli ezt a kényes kérdést, sokszor csak sejteti, hogy mi történt. Erénye az előadásnak, hogy ezeket a hiátusokat a nézők töltik fel saját fantáziájukkal, impresszióikkal, élményeikkel – mondta el Hárs Anna. - Ugyanakkor a Sipos-ügy érintettjei is többen látták már az előadást, kettejük beszélgetett is velünk a látottakról. Az előadás segít abban, hogy a hallgatás helyett végre beszélni kezdjünk erről a témáról – vélte Pass Andrea.
Mit gondolnak, miért tudott ez a téma ennyi ideig tabu maradni – tettem fel a kérdést. Hárs Anna szerint a Sipos-ügyben hallgatólagos megállapodás született arról, hogy ha sikerül eltussolni a dolgot, akkor az áldozatoknak nem kell bíróságra járni, és az iskola hírneve sem csorbul. Nagy kérdés, hogy a gyerekek miért nem szólaltak meg előbb. Talán a bűntudat és a szégyenérzet erősebb volt annál, hogysem szembe merjenek nézni a történtekkel. Talán azért is fordulhatott elő ez az egész, mert kamaszkorban, az ébredező szexualitás időszakában még nem ismerjük a szabályokat, a határokat, nem tudjuk, meddig lehet elmenni, miközben tombol bennünk a kíváncsiság, de erős a megfelelési kényszer is.
Garai Judit számára a konkrét ügyben a legfelháborítóbb az, hogy a szülők és az iskolavezetés paktumának köszönhetően a tanár máshol folytathatta más fiatalok zaklatását. Végül azt kérdeztem, hogy mi változott? Az iskola ma segít-e a kamaszoknak a szexualitás témájában eligazodni? - Diákjaink elmondása szerint sajnos úgy látszik, ma sem lehet a témáról normálisan beszélni az iskolában - mondta Garai Judit. Diákcsoportok látogatása esetén az előadásokat feldolgozó beszélgetés vagy foglalkozás követi, mely az azonos korú játszókkal, az előadás szókimondásával és humorával együtt remélhetőleg segít valamelyest abban, hogy ezekről a még ma is kényesnek ható témákról merjünk végre diskurzust folytatni. Erre mindenképp jó alkalmat kínál a PanoDráma újabb vállalkozása.
Színház dokumentumokból, jegyzőkönyvekből, eredeti interjúkból
Magyarországon a PanoDráma az első verbatim, vagyis eredeti, szó szerinti anyagokból dolgozó dokumentumszínházi társulat. Eddig megtörtént eseteket dolgoztak fel, az adott ügyben több hónapig kutattak, alkalmanként száz órányi interjút készítettek. A Szóról szóra című előadásuk a 2008- 2009-es romák elleni támadássorozatról szólt, de egyúttal a hétköznapi rasszizmus kérdését is vizsgálta. Az alkotók – dramaturgok és színészek – túlélőkkel, az áldozatok családtagjaival, rendőrökkel, de az első számú vádlott szerelmével is interjúztak. A Tanulni, tanulni, tanulni című előadásuk a közoktatásról szól, jelenleg a Hátsó Kapuban játsszák a „TTT” új változatát, legközelebbi április 24-én. Az Igazság szolgái (174/B) pedig az emlékezetes sajóbábonyi ügyet dolgozta fel, az 1200 oldalas perirat, újabb száz óra eredeti interjú és bírósági jegyzőkönyv felhasználásával. A PanoDráma állandó színészei mellett színházi nevelési programjában gimnazistákkal és egyetemistákkal is rendszeresen dolgozik.
Történetfelovasó maraton
A Centrál Színházban április 14-én történetfelovasó maratont rendeznek. Téma: a gyerekeket a családon belül érő bántalmazás és erőszak. Az, amiről csak felnőtt korukban mernek mesélni, ha egyáltalán. A szövegeket a Beszélj róla honlap, a Terézanyu, a Patent Egyesület és a Nane segítségével gyűjtötték össze. A felolvasók: a Centrál társulata és barátai. Szakmai támogató az Unicef Magyarország. A belépés ingyenes.
Akik felolvasnak: Ágoston Katalin, Almási Éva, Básti Juli, Bereczki Zoltán, Béres Ilona, Bíró Kriszta, Borbás Gabi, Bozsik Yvette, Cserna Antal, Für Anikó, Gryllus Dorka, Halmágyi Sándor, Hegedűs D. Géza, Hegyi Barbara, Hernádi Judit, Horgas Eszter, Igó Éva, Kovács István, Kovács Krisztián, Kováts Adél, Lázár Kati, Mácsai Pál, Nagy Zsolt, Nagy-Kálózy Eszter, Papp János, Parti Nóra, Pogány Judit, Pokorny Lia, Polyák Lilla, Puskás Tamás, Rada Bálint, Rudolf Péter, Sajgál Erika, Schell Judit, Scherer Péter, Schmied Zoltán, Simon Kornél, Stefanovics Angéla, Szabó Éva, Szabó Kimmel Tamás, Szalay Kriszta, Szalay Mariann, Szegvári Katalin, Szervét Tibor, Szilágyi Csenge, Takács Katalin, Tompos Kátya, Úri István.