Magyarország miniszterelnöke a közelmúltban megtartotta a 17. évértékelőjét. Szerinte Magyarország sikeres, a gazdaság 2014-ben 3,5 %-al nőt. Ez a növekedés jóval az EU átlag felett áll, és az EU élmezőnyébe röpített bennünket. A 3,5 %-os növekedést senki nem vitatja, de, hogy e növekedés Európa élvonalába emelt volna bennünket, az egyszerűen nem igaz. Jó lenne nekünk Ausztria gazdasági szintjén élni, nem is beszélve Finnországról, ahol ugyan nincs minimálbér, de a legalacsonyabb bér 1600 -1700 euró ( 499-500 ezer Ft). A miniszterelnök kijelenti: mi nem ácsingózunk a németek pénzére. Ez sem fedi a valóságot. Németország nagy befizető a közös kaszába. Ebből a kaszából 100 milliárdokat kapunk. E támogatás nélkül a magyar gazdaság sehol nem lenne. Orbán szerint nálunk egy hatalmas tömeg még nem sikeres, s itt a keményen dolgozó emberekről, a melósokról beszélt.
Szerinte azokat kell segíteni, akik nemcsak szeretik hazájukat, hanem dolgoznak is érte. A segítőkészség nemes törekvés, de érzek némi keserű szájízt: nem régen ezek az emberek még a panel prolik kategóriába tartoztak. A miniszterelnök azon kijelentése, hogy a „ magyar ember természeténél fogva politikailag inkorrekt” (nem becsületes) nálam kiverte a biztosítékot. Nem akarom feltételezni, hogy az ország első számú vezetője nem tudja, hogy mit beszél, illetve nem ismeri a fenti jelző valós jelentését. Hogy az év értékélésén elhangzott ígéreteknek mi lesz a sorsa, azt a jövő fogja eldönteni. Egy biztos, az értékelés befejező részében, a veszprémi vereséget érintve némi aggodalom csendült ki a miniszterelnök szavaiból. Ezt erősíti az ébresztőnek szánt befejező kijelentés is. Jó reggelt Magyarország, jó reggelt magyarok!
