Szó, ami szó, a kiváló szobrász készített szobrot Tisza Istvánról is Debrecen számára, Hamilton brit tábornokról is, ami most is ott található a skóciai Aberdeenben, és széles körben elterjedt az a történet is, hogy a Gellért hegyen álló Szabadság szobor eredetileg a repülőbalesetben elhunyt Horthy-fiú számára készült volna, kinyújtott kezében egy propellerrel, ennek helyére került a pálmaág. Igaz, voltak néhány évvel korábban, akik ezt is eltávolították volna, de azért a budapestiek jól megvannak városuk, sőt egy kicsit az ország szimbólumává vált alkotással.
Az eltávolított szobor is jó alkotás volt. Lendületes, kicsit retorikus pózban, de a történetírás is nagyjából így emlékszik Kossuthra. Ezzel szemben a most másolataiban visszaállított, Horvay János féle, 1927-ben felavatott mű olyan kormánytagokat ábrázolt, akik már tudják, hogy le fogják verni őket. Csupa lehajtott fej, bánatos arc, letargia, nemcsak itt elől, hanem hátul a domborművön is, Nem véletlen, hogy amikor Dombóvár megszerezte ezeket a szobrokat – egy újságíró-iskolás lány vizsgafilmjét forgatta erről, abban láttam -, hogy jó ízléssel szétválasztották az alakokat, egy park zöldje között, egyenként, nem volt ennyire leverő az egész.
Most, hogy felavatták a régit, aki kicsit gondolkodik rajta, annak az is eszébe juthat, hogy ez itt a Batthány Lajos kormánya, aki csak mellékalak a pénzügyminisztere mellett, pedig őt végezték ki, nem a külföldre menekülő Kossuthot. Most érthetővé válhat az is, hogy Egerben, a Dobó-térről, miért kellett eltávolítani a nagyon kifejező várvédő szoborcsoportot, hiszen ezt is a kommunista-gyanús Kisfaludi csinálta. Persze, ha itthon már nem is becsülik, azért még tele vannak a világ múzeumai és jó néhány tér is az ő munkáival.
